Joe Navarro: Veszélyes személyiségek – Libri Kiadó, 2015 – fordította Gyárfás Vera – 292 oldal, puha kötés – ISBN 9789633105030
Joe Navarro sokat tud a piti csirkefogókról és a nagystílű gonosztevőkről is. Persze, nincs ezen mit csodálkozni, hiszen aktív élete nagy részét az FBI kötelékében töltötte el, és nagy gyakorlatot szerzett a profilalkotásban. Tudom, ilyenkor mindenki a televízióban futó, szakmányban készülő sorozatokra gondol, s csak legyint. Pedig ez a könyv célja (és meggyőződésem szerint hatása) szerint életet menthet. Az enyémet, a tiédet, a gyerekedét, a jóhiszemű öreglányét, és a hebehurgya unokahúgodét is.
Joe Navarro zavarba ejtően őszinte. Könyve a potenciális áldozat szemszögéből lát(tat)ja a világot, s nem keres kibúvót az elkövetők számára. Nem érdekli, hogy a bűnöző miért lett bűnözővé – mert ez az áldozat szempontjából egyáltalán nem fontos. Navarro nem moralizál, és a pszichológia is csak eszköze, nem pedig célja. Az egykori FBI-ügynöknek nincs szüksége arra, hogy pszichológiai terminus technicus mögé rejtse a mondanivalóját, vagy – mint arra sok példa van a szakkönyvek esetében – a mondanivaló hiányát.
A Veszélyes személyiségek című kézikönyv talán a leggyakorlatiasabb kötet, ami az elmúlt években a kezembe került. Navarro négy személyiségtípust mutat be, a narcisztikust, az értelmileg labilist, a paranoidot, a ragadozót… és ezek keverékét. A bemutatott típusok – állapotuk súlyosságától függően – lehetnek egyszerűen idegesítők, kártékonyak, de akár halálosak is.
A könyv igazi értékét az adja, hogy nem csak sztorizgatva ijesztget, hanem konkrét ismereteket kínál, sőt gyorstesztjei segítségével lehetőséget ad arra, hogy diagnosztizáljuk a helyzetet (nem pszichologizálva, hanem konkrétan, a saját életünk szempontjából).
Egy bizonyos pontszám fölött Navarronál egyértelmű és érvényes megoldásnak számít, ha az illetővel mielőbb megszakítunk minden kapcsolatot, függetlenül attól, hogy a házastársunkról, a munkatársunkról, vagy a már felnőtt gyerekünkről van-e szó!
Soha, senkinek sem társadalmi kötelessége gyötrődni és áldozattá válni!
– írja a könyv végén Navarro, s bár ez a mondat teljesen szembe megy azzal, amiben felnőttünk, attól félek, hogy tökéletesen igaz. Csak azt nem tudom, annak milyen következményei lehetnek, ha a Veszélyes személyiségek című könyv egy veszélyes személyiség kezébe kerül.
