Felborult vasúti menetrend, tömött pályaudvarok, országon belüli ellentétek, közelgő viszály és kilátástalanság. Napló, de nem a jelenből, hanem a múltból. Méghozzá egy hazájáért aggódó magyar politikus és történetíró tollából. Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.) 1914 és 1920 között készített naplófeljegyzéseket Magyarország bel- és külpolitikai eseményeiről, valamint a hátország háború alatti életéről. Volt rálátása a témára, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként, vallás- és közoktatásügyi miniszterként, képviselőházi elnökként is tevékenykedett.
Kézirataiból könyv jelent meg a Helikon könyvkiadónál Búcsú a Monarchiától címmel, mely egyszerre napló és kordokumentum. A kötetet Gali Máté történész gondozta, különösen ügyelve arra, hogy több mint 100 év távlatából is minél hitelesebben tárja elénk Berzeviczy Albert naplófeljegyzéseit.
1919. január 20. Soha még gyászosabb újév nem köszöntött Magyarországra, mint az idei! Az ország sorsa fölötti bánatnál még égetőbben fáj nekem az, hogy az én szűkebb hazám, Sáros, immár cseh uralom alatt áll, mely ott úgy rendezkedett be, mintha a Felvidék hovatartozása fölött többé békekonferenciának nem is kellene határoznia. Fogom-e még élve látni Berzevicét? És az, hogy az ország kétharmad részét ellenséges hadak foglalták el, s ott ellenséges uralom brutális önkénye parancsol, még kisebb baj, mint az anarchia, mely a megmaradt harmadrészben dúl, és okozója lett, hogy néhol a rend helyreállítása végett egyenesen be kellett hívni a megszálló csapatokat!
Berzeviczy Albert nem csupán csontszáraz történelmi tényeket közöl, sorait átitatja a haza iránt érzett aggodalom, sokszor a félelem, olykor a jogos pesszimizmus is. Fájó szívvel figyelte, ahogy 1919 júliusában a vonatállomásokat katonatisztek, és a tőlük búcsúzó családok lepték el, ahogy az általa csak rémképnek tartott világháború rettentő valósággá válik. Nem csak az ország, szűkebb hazájának sorsa is legalább annyira nyomasztotta, ám mégsem érezzük azt, hogy 260 oldalnyi kesergést vagyunk kénytelenek végigolvasni. Berzeviczy Albert nem csak hazájáért aggódó állampolgárként, hanem a helyzetet rendkívül élesen látó politikusként is szemléli, elemzi az eseményeket. Harcait nem a csatatéren, hanem a Parlament falain belül vívta meg. Így aztán a politika és a történelem kedvelői számára a Búcsú a Monarchiától kötet legalább olyan izgalmas, mint egy harctéri tudósítás.
