Többek között erre a kérdésre is választ kapunk Nagy Pál 10 évnyi kutatómunkával összeállított, francia nyelven írt magyar írók, tudósok, hadvezérek, művészek, politikusok, stb. antológiájában. A 2000 oldalnyi izgalmas anyagból ősszel jelenik meg az első kötet Ezeréves frankofónia (Une francophonie millénaire) címmel a francia kiadónál. Nagy Pállal Szirmai Anna beszélgetett.
Ezeréves frankofónia – (Une francophonie millénaire)
Szirmai Anna: A kötet alcíme: „Magyar írók, tudósok, hadvezérek, politikusok, művészek, stb. eredetileg is franciául írt műveinek antológiája a 16. századtól kezdve napjainkig.“ Honnan ered az ötlet, hogy magyar szerzők francia nyelvű írásaiból szerkesszen antológiát?
Nagy Pál: A magyar irodalmi köztudatban nincs benne, hogy milyen jelentős a magyar szerzők – írók, költők, hadvezérek, tudósok – francia nyelven született munkássága. Felmerült bennem, hogy összefoglaló kutatást kellene végezni a témában. Kérdezgettem filológus barátaimat, hogy milyen magyar szerző franciául megjelent írásáról tudnak, és ajánlottam nekik a témát, de nem nagyon érdekelte őket. Így végül, amikor nyugdíjba mentem, magam kezdtem foglalkozni a kérdéssel. Közel tíz évig kutattam, körülbelül 2000 oldal anyagot gyűjtöttem. Ebből állt össze az antológia két kötete. 2015 őszén az előzetes számítások szerint 736 oldalas első kötet jelenik meg.
SzA: Az Ezeréves frankofónia című antológia egyik érdekessége, hogy nemcsak irodalmi szerzőkkel foglalkozik. Sokféle szöveg került be a válogatásba természettudósoktól, orvosoktól, hadvezérektől, királyoktól is. Mi volt a válogatás alapvető szempontja?
NP: Rájöttem, hogy nemcsak az írók tudnak okosakat mondani, hanem mások is. Óriási a több száz év alatt megjelent anyag, tehát válogatni kellett. A válogatásban nagy segítségemre volt Michel Marty, a 140 éve létező Honoré Champion kiadó Kelet-Európával foglalkozó, Bibliothèque d’études de l’Europe centrale-sorozatának szerkesztője. Ebben a sorozatban az én kötetem előtt több magyar tárgyú kötet is megjelent, például Mikes Kelemen Törökországi levelei. (Kelemen Mikes, Lettres de Turquie. Édition établie sous la direction de Gábor Tüskés, avant-propos d’Antal Szerb, préface de Jean Bérenger, traduites du hongrois et annotées par Krisztina Kaló et Thierry Fouilleul, avec des notes historiques de Ferenc Tóth, édition revue et préparée par Michel Marty. Paris, Honoré Champion, 2011. 384 p.)
SzA: Milyen nehézségekkel találkozott a kutatás során?
NP: A filológiai kutatás kemény, hosszadalmas munka. Elsősorban a nagy könyvtárakban (Országos Széchényi Könyvtár, Bibliothèque nationale de France) dolgoztam. A Széchenyi Könyvtárban például az idegen nyelvű források gyűjteményében kerestem a francia szövegeket. Sok barátom, kollégám segített a gyűjtésben. A legtöbbet talán a lábjegyzeteknek köszönhetek: a francia nyelven megjelent írások egy részét kizárólag itt lehetett felfedezni, megtalálni, a hivatkozások között. Az antológiába francia nyelvű szövegek kerültek magyar szerzőktől, de írtam a kötethez egy nagyjából háromszáz oldalas előtanulmányt is, ennek törzsszövegében megemlítek-idézek olyan szövegeket is, amelyek ugyan francia szerzőktől származnak, de jelentősek a francia-magyar kapcsolatok kontextusában. Érdekes például, Trianon kapcsán, a francia katonai vezérkar véleményének megismerése. Ezek a vezérkari tisztek a civileknél jobban értették a magyar álláspontot és túl szigorúnak találták a magyarok trianoni területvesztésének arányát.
SzA: Voltak meglepetések a kutatás során?
NP: Az egész kutatás meglepetés volt; az eddig ismert összefoglaló források a magyar-francia kapcsolatokról nem láttatták teljességében ezt a szerteágazó kapcsolatrendszert. Meglepetés volt számomra, hogy az elmúlt évtizedekben, évszázadokban mennyien és milyen jól beszéltek és írtak franciául. Egy kissé frivol példa: Ady Endréről az az elterjedt vélekedés, hogy nem tudott jól franciául, és Léda, vagy életének más szereplői javítgatták franciául született ritka írásait. Az igazság az, hogy Ady viszonylag jól tudott franciául. Amikor Párizsban meglátogatta őt egyik újságíró ismerőse, el akarta vinni a Moulin Rouge-ba. Íróként, újságíróként szabadjegyet kért, de nem engedték be őket a mulatóba. A dühös költő azon nyomban levelet firkantott egy darab papírra a Moulin Rouge igazgatójának, amelyben felpanaszolja, hogy nem kapott sajtójegyet. Ez a rövid levél szinte tökéletes franciasággal íródott, holott a Moulin Rouge-ban nem volt senki, aki kisegíthette volna.
SzA: Női szerzők is megjelennek a válogatásban?
NP: Természetesen! Összesen mintegy hetven szerző került be az első kötetbe; rögtön a belső borítón megjelenik a kötet „védőszentje“, Caroline d’Esclapon (1775-1805). Ő volt Kisfaludy Sándor szerelme, akit rövid franciaországi „fogsága“ idején ismert meg, a napóleoni háborúk idején, a dél-franciaországi Draguignan városkában, és akihez később több francia nyelvű verset írt. A románc mindössze két hónapig tartott, de a versek és vallomások szerencsére fennmaradtak.
SzA: Az első kötet Ady Endrével végződik. Kivel vagy mivel kezdődik a második? Hány kötetre tervezi a sorozatot?
NP: Tíz évi kutatómunka után megállok. Bod Péter mondta volt: „nem-is egy embernek tehetségéhez való, hogy mindent lásson, megolvasson és rendbe szedjen: mások ezen a‘ nyomon járva többre mehetnek“. (Magyar Athenas, Ajánlás) A második kötet az első világháborúval folytatódik, majd a „kortárs“ irodalom és tudomány következik. Közölni fogom például Szerb Antal eredetileg francia nyelvű levelezését egy Pippidi nevű román barátjával, későbbi egyetemi tanárral. Ezek a levelek – magyar fordításban, kis példányszámban – már megjelentek, de franciául kiadatlanok.
SzA: Kik segítették a könyv kiadását?
NP: Az első kötet dokumentációja (beleértve az aláírt kiadói szerződést) több mint egy éve hever a hazai állami támogatás döntéshozóinak asztalán. Mindeddig semmiféle választ nem kaptam. Megviselt ez a bizonytalanság – a kiadó késleltette a nyomdai munkákat. Végül a párizsi Magyar Intézet igazgatója, Ablonczy Balázs adott egy szimbolikus összeget, de támogatja a kiadást egy japán (!) kulturális alapítvány, valamint egy magyar vállalkozó, Orosz János is. A második kötet elvileg kap majd támogatást a magyar államtól. Nemsokára kiderül, így lesz-e.
SzA: Min dolgozik most? Készül új könyve?
NP: Úgy érzem, eleget kutattam. Ha befejeztem a második kötet (még pár hónapig tartó) munkálatait, újra vizuális költészettel, számítógépes szöveggel szeretnék foglalkozni.
Rónafalu, 2015. július 4.
