A Mandiner-nek adott interjút Lovasi András, amelyben beszél többek között a mai popzene válságáról, a véleménynyilvánítás szabadságáról, és hogy miért nincs szükség a mai magyar politikai elitre.
Részletek a Mandiner cikkéből:
• (…) ami a popzenét illeti, az él és virul, csak éppen kihalt belőle a rakendroll. Az intellektus, a pezsgés, az izgalom. (…) Nincs azzal bajom, ha a popzene legsikeresebb része felületes. Mindig is az volt. A rockandrollt hiányolom, a csibészséget, a kurucságot. Most a legtöbb általam halott rádiós dalra az a reakcióm: „a jó tanuló felel”. Minden pozitív. Nagyon jól vagyunk. Nem mondom, hogy nincs szükség ilyen popzenére, csak annyit mondok, hogy engem ez cseppet sem szólít meg. Unom. (…)
• (…) Trendformáló, tinicsapatokat lázba hozó dalt már régen nem írtam, és valószínű már nem is fogok. Szörényi és Bródy hány slágert is írtak ötven éves koruk körül?
• (…)Az biztos, hogy az elit nem fogja leváltani magát. Inkább játssza a szerepét, paravánt képez a valóban zajló történések előtt, úgyhogy ezt kell elfogadni. Azt, hogy irányított kérdésekkel zajló konzultációk lesznek eladva demokráciaként.
• Van egy szabály a popzenében és a művészeti életben, csak sajnos kevesen ismerik. Most tehát elárulom: „megsértődni nem ér”.
A műfaj, de nemcsak ez, ma hemzseg a megbántott, meg nem értett zseniktől, akik úgy érzik, hogy azért, mert írtak dalokat, lemezt vagy rendeztek színdarabot, nekik automatikusan meg is kell élniük ebből. Hogy ez nekik jár. Ez márpedig nincs így. Ami történik, azt lehetőségként, ajándékként érdemes felfogni. Én sem méricskélem, hogy a Kispál idején népszerűbb voltam. Örülök, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek; de persze örülök annak is, hogy amikor Londonban játszottunk a Kispállal, a szervező azt mondta, sosem voltak még annyian a helyen.
Ákos is játszott ott pedig.
És még Ákost is megvertük!
Nagy elégtétel?
Dehogy.
Akkor miért vigyorog?
Mert hempergős jókedvemben vagyok, azért.
A teljes interjút ide kattintva olvashatják el.
