Bernáth/y Sándornak, a magyar neoavantgárd művészeti élet legendás alakjának 70-es években készített műveiből nyílik kiállítás Hétköznapok – Ünnepnapok címmel a Batthyány 24 Galériában 2015. augusztus 13-án, csütörtökön 17 órakor.
A Batthyány 24 Galériában rendezett tárlaton Bernáth/y 70-es években készült korai munkáiból válogatott Tóth Árpád kurátor, aki a Galéria Neon vezetőjeként fontosnak érzi a három éve elhunyt Bernáth/y életművének teljes feltérképezését és bemutatását. Most láthatók először kiállításon Bernáth/y-nak az 1978-as Debreceni Virágkarneválra megfestett virágkompozíciós tervei az annak idején még írógépen megírt szöveges ismertetésükkel együtt. A dokumentarista igénnyel elkészített La dispersion című fotósorozatának franciaországi bemutatása óta pedig csaknem negyven év telt el. A Leninvárosi Kísérleti Műhely mindennapjait egymásra fotózott képeken megörökítő és negatívban előhívott montázsait már láthatta a nagyközönség 2012-ben az A38 hajón Bernáth/y emlékére szervezett kiállításon. Bernáth/y Bukta Imrével közös land art kísérleteinek fotókon dokumentált anyaga Bukta Műcsarnokbeli kiállítása után most kerül újra kiállítótérbe. A Batthyány 24 Galériában zömében fotókkal idézzük meg a 70-es évek hangulatát, Bernáth/y fanyar humorával, groteszk látásmódjával fűszerezve.
A kiállítást 2015. augusztus 13-án 17 órakor Magyarósi Éva képzőművész nyitja meg.
Zombori Mónika művészettörténész tárlathoz írt szövege:
Bernáth/y Sándor (1949-2012) életművét nem lehet egy lineáris vonalra felfűzni,
ehelyett inkább úgy írhatnánk le, hogy sok párhuzamosan futó szálból épül fel, melyek
bizonyos ponton néha összekapcsolódnak, majd szétválnak. Már szülőfalujában,
Szihalmon találkozott a közelben lakó fiatal Bukta Imrével. A véletlenszerű
találkozásokból barátság alakult ki, és együtt, közös elhatározásból léptek a művészi
pályára. Land art jellegű kísérleteiket először 1975 nyarán dokumentálták.
Invencióikkal csak minimális módon avatkoztak be a természetbe; a lényeg a spontán
gesztusokon vagy éppen ellenkezőleg, a megrendezett jeleneteken volt. Emellett
Bernáth/y egyénileg hol dokumentarista igénnyel (lásd falusi disznóvágást megörökítő
sorozatát), hol kísérleti jelleggel készített fotókat. Hosszú expozíciós idővel,
nagylátószögű optikával készülő képei mellett gyakran készített fotószekvenciákat,
melyeket narratív kollázsaihoz használt fel. Utolsó vele készült interjújában (2011
őszén) úgy fogalmazott, hogy ekkoriban a fotóval való kísérletezés érdekelte
leginkább. Nem az volt a lényeg számára, hogy mit fotózott, hanem az, hogy aztán azt
hogyan alakította át valamilyen fotótechnikai eljárás során a laborban. A hetvenes
évek második felében találta meg igazi szellemi közegét, a Vajda Lajos Stúdió
művészei között és velük együttműködve. Közös zenei és képzőművészeti
érdeklődésük mellett szabadidejüket is együtt töltötték, így barátai egyúttal fotótémát
is biztosítottak számára. Egymásra fotózott montázsain egyrészt az általuk alapított
Leninvárosi Kísérleti Műhely mindennapjait örökítette meg, másrészt Lois Viktor
tatabányai környezetét, úgy, hogy a végül negatívban előhívott felvételek egy
szürreális, holdbéli táj képzetét keltik. A leninvárosi munkásszálló fotólaborjában
előhívott képek egyik változatát Bernáth/y 1978-ban Társasutazás egyhelyben című
boxában is kiállította a Magyar Nemzeti Galéria jubileumi Stúdió kiállításán. Ezen kívül a
hetvenes évek végén experimentális fotói közül néhánnyal egy dél-franciaországi
kísérleti fotókiállításon is szerepelt.
A fotók mellett a kiállításon bemutatásra kerülnek a debreceni virágkarneválra
készített egykori kompozíciós tervei is. A közel negyven éves tervek sajnos sosem
valósultak meg, azonban a rendkívül gazdag életmű egy teljesen új oldalát mutatják
meg. Bár Bernáth/y hetvenes évekbeli művészetének fő sodrát a kiállításon nem
reprezentált festészeti stúdiumok, majd az ebből kialakult egyéni festői világ képviseli
elsősorban, a 2012-ben megjelent monográfiája és emlékkiállítása után eljött az idő,
hogy részleteiben is szemügyre vegyük a még sok meglepetést tartogató életművet.
Életrajz:
Bernáth/y Sándor
Szihalom, 1949. április 7. – Budapest, 2012. január 13.
A magyar neoavantgárd művészeti élet legendás alakja. A hetvenes évek közepén
képzőművészként indul, s bár úgy gondolja, hogy a technikai tudáshoz képest az ötlet
elsőbbséget élvez, önmagát fejlesztve mégis kitanulja ezt a mesterséget. Könyv- és
hanglemezborítókat, utcai plakátokat tervez, fest, land art performanszokkal,
fotózással, fotómontázsok készítésével kísérletezik. Végül a fotorealista festészetben
találja meg saját stílusát.
1980-ban a kultikus A.E. Bizottság zenekar alapító tagjaként zenei pályafutása is
felível, és a későbbiekben olyan formációk tagjaként is találkozhatunk a nevével, mint
a Dr. Újhajnal, a Matuska Silver Sound és a Konnektor. A hazai elektronikus zene egyik
meghonosítója, a magyar techno ősatyjaként is emlegetik. 1994-ben fiával, Bernáthy
Zsigával Mass Turbina 100% Live Act néven underground technozenét játszik a
budapesti Fáklya klubban, majd létrehozzák a Bernáthy & Son zenekart, és
improvizatív elektronikus live act-ekkel lépnek fel olyan jelentős hazai zenei
eseményeken mint a Sziget Fesztivál.
2011-ben Munkácsy-díjjal ismerik el munkásságát.
