Philippa Gregory a királyregények koronázatlan királynője előszeretettel vezeti be az olvasót az uralkodói házak ármánnyal és árulással átszőtt világába. Az írónő nagyítóján keresztül beleshetünk a történelemkönyvek sorai közé. Ám Philippa Gregory-t a véres csatáknál sokkal jobban érdeklik a személyes háborúk és drámák, melyekben szívek szakadnak meg, törnek össze apró darabokra. Erre jó példa a Fehér királyné, a Boleyn örökség, vagy a Másik királynő című regénye. A szerző legújabb kötete, a Király átka júliusban jelent meg a Libri Kiadónál Mihály Árpád fordításában.
Plantagenet Margitot (avagy Margaret Pole-t) rokoni szálak fűzik az uralkodó Tudor-házhoz, de Artúr walesi herceg és Aragóniai Katalin tanácsosaként mindezt titkolnia kell. Artúr váratlan halálát követően Katalin férje utolsó akaratának megfelelően hozzámegy VIII. Henrikhez. Margaret továbbra is Katalin királyné legfőbb bizalmasa marad, de az udvarban betöltött pozícióját mind Boleyn Anna felbukkanása, mind a Tudor-ház egyre valószínűbb bukása veszélyezteti. Hiába befolyásos és szent életű, Margaretnek választani kell: hűséget fogad a zsarnok királynak, vagy imádott királynéja mellett marad, és ezzel beteljesíti a Tudor-átkot.
Ha van hányatott sorsú hősnő, akkor Margaret Pole egyértelműen kiérdemli ezt a nem túl irigylésre méltó címet. A Király átka olvasása közben szinte a szívünkben érezzük azt a mérhetetlen és nehezen leírható lelki fájdalmat, amivel élete során meg kellett küzdenie. Margaret Pole immár nem csupán egy kis betűkkel szedett név a történelemkönyv lapjainak alján, hanem egy emberi sors is. Mindemellett az angolok leghírhedtebb királyához, VIII. Henrikhez is közelebb kerülünk. Márpedig Henrikről sosem lehet eleget olvasni, elvégre annyi vér tapadt a kezéhez, hogy több évszázad alatt sem tudná magáról lemosni.
Keserűen mulatságosnak találom, hogy a királyné és én, akik mindketten elvesztettük a testvérünket, sápadtan és összeszorított fogakkal tesszük a dolgunkat, miközben az, aki elrendelte a halálukat, ágynak dől a bűntudattól. De Erzsébet és én hozzászoktunk a veszteségekhez: Plantagenetek vagyunk, árulás az ételünk, szomorúság az italunk.
A regényt olvasva nekünk is hozzá kell szoknunk, hogy a szomorúság lesz az italunk, ám közben jól is lakunk a történettel. Philippa Gregory képes megtölteni érzelemmel az olykor száraz történelmet, ami jelen esetben nem is olyan száraz, hiszen ázik a vértől és a könnytől. A király átka éppen ezért kihagyhatatlan fogás a királydrámák szerelmeseinek: a fejünk fölött csap össze a szerelem, az ármány, a hűség és az árulás, mi pedig szájtátva figyeljük a végkifejletet.
