Timothy Snyder: A vörös herceg (Egy Habsburg főherceg titkos életei) – [The Red Prince: The Secret Lives of a Habsburg Archduke (2008)] – Park Könyvkiadó, 2015 – fordította Szántó Judit – 480 oldal, keménytábla, védőborító – ISBN 9789633550847
Mindig is nehezemre esett megérteni a Habsburgokra vonatkozó aktuális híreket, nem volt tiszta számomra, hogy Habsburg György magyarországi letelepedése és – televízió által is közvetített házassága – miért izgatta az embereket. A legfrissebb hírek között pedig az szerepel, hogy Magyarország vatikáni nagykövete a továbbiakban Habsburg-Lotaringiai Eduard Karl Joseph Michael Marcus Antonius Koloman Volkhold Maria lesz, aki eddig nem sok vizet zavart ezen a tájon.
Timothy Snyder könyve, A vörös herceg nem a „mi Habsburgjainkról” szól, mégis elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megértsük azokat a folyamatokat, melyek máig hatnak, működnek. A könyv hőse Habsburg Vilmos, de ahhoz, hogy őt be lehessen mutatni, elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a tágabb famíliáról is szó essék. Snyder, bár vitathatatlan szimpátiával viseltetik a történelmi jelentőségű család iránt, nem teszi meg azt a szívességet senkinek, hogy elhallgassa a szalonképtelen történeteket. Azokat a sztorikat, melyek a „nicht vor dem Kind” kategóriába soroltatnak, s telis tele vannak pikáns, vagy éppen borzasztó részletekkel.
A Snyder által feltárt történet egyetlen szokatlan, de könnyen befogadható közlés (és annak magyarázata) köré rendezhető:
A Habsburgoknak nincs nemzetisége.
Illetve ha mégis van, akkor az nem vérség és tradíció, hanem lehetőség és döntés eredménye. (Azt csak csendben jegyzem meg, hogy ha a Habsburgokra tendenciózusan igaz a fenti tétel, akkor – biztos mindenki ismer ilyen embereket – a hétköznapi polgárokra is igaz. Ez pedig annyit jelent, hogy a jelenlegi kormány által propagált nemzetfogalom tökéletesen okafogyott, értelmetlen és káros.)
A Snyder által bemutatott Habsburg család először, a XX. század elején a Balkánon telepedett le, s a családfő Habsburg Károly István (1860-1933) feleségével– a szintén Habsburg – Mária Terézia toszkán hercegnővel (1863-1933) úgy tervezte, hogy az Adriai tenger partján építi tovább a Habsburg házat. 1907-ben aztán áttelepültek a Galíciába, és Żywiecben építettek új rezidenciát… meg egy máig is működő, hányatott történetű sörgyárat. A család ettől kezdve lengyelként igyekezett működni, s megtettek mindent azért, hogy lengyelségük valósággá váljon, s ha a lengyel trón egyszer elérhető lesz, akkor lengyel uralkodóvá legyenek. Innen nézve szinte hihetetlen, hogy ennek (is) volt reális esélye.
A lengyel Habsburgok… amikor még nem voltak lengyelek (Vilmos a legifjabb)
A lengyel ág kialakulásával szinte egyszerre, hasonló történelmi lehetőségek mentén az ifjú Vilmos herceg (1895-1948) úgy dönt, hogy ő inkább ukrán szeretne lenni. Vilmos választott ukránsága – mint utólag láthatjuk – zsákutca volt, s tragikusan izgalmas sorsot eredményezett, amiben persze komoly szerepet kaptak a herceg biszexuális vonzalmai ugyanúgy, mint kudarcos politikai kísérletei.
Snyder végigkutatta ezt a mára elfeledett sorsot, s olyan könyvet írt belőle, ami a fikciós irodalom legizgalmasabb darabjait is megszégyeníti. Nem szépít, nem maszatol, a hibákat, a tévedéseket és a bűnöket ugyanúgy megvizsgálja és bemutatja, mint az erényeket. Színes, emberarcú figurát vázol fel, akiből pont annyi eséllyel lehetett volna nagynevű uralkodó, mint elfeledett széljegyzet.
Talán nem véletlen, hogy az ukránok is mostanában kezdik felfedezni:
A vörös herceg nem csak annak fontos, aki a múltra kíváncsi, de annak is, aki a jelenben zajló folyamatokra szeretne rálátni, s akinek Habsburg Eduárd blogja nem elég ahhoz, hogy megértse a vatikáni kinevezés tényleges súlyát/súlytalanságát.
