A mezozoikum középső periódusában, a jura időszakban volt a leggyorsabb az emlősök evolúciója, amelynek során az alkalmazkodási módszerek széles spektrumát fejlesztették ki – erre a következtetésre jutottak brit és ausztrál kutatók. Az Oxfordi Egyetem és a Macquarie Egyetem tudósai eredményeiket a Current Biology legújabb számában ismertették. A korai emlősök a dinoszauruszok mellett éltek a mezozoikumban, a 252 millió-66 millió évvel ezelőtti időszakban.
Korábban azt feltételezték, hogy kistestű, éjszakai életmódot folytató, rovarevő lényekről van szó. Az elmúlt évtizedek során előkerült leletek, különösen a Kínában és Dél-Amerikában feltárt fosszíliák azonban arról tanúskodnak, hogy az emlősök igen sokrétű táplálékszerzési stratégiákat fejlesztettek ki, s változatos közlekedési módokat alakítottak ki – olvasható a PhysOrg hírportálon. A kutatócsoport a vizsgálat keretében elemezte, hogy egymillió évenként milyen átalakuláson ment át az emlősök csontváza és fogazata a mezozoikumban. Számításaik szerint a jura időszakban leszármazási vonalanként átlagosan 8 változás jut egymillió évre, vagyis a törzsfejlődés tízszer gyorsabban haladt, mint a periódus végén, a kréta időszakban.
A jura időszak a radikális változások kora volt, a főbb +stílusjegyek+ még több tízmillió éven át is felismerhetők voltak
– fogalmazott Roger Close, az Oxfordi Egyetem földtudományi intézetének a kutatója, a tanulmány első szerzője. A „legaktívabbaknak” az elevenszülő emlősök (Theria), a méhlepényesek (Eutheria), valamint az erszényesek (Marsupialia) bizonyultak, amelyek törzsfejlődése az átlaghoz képest 13-szor gyorsabban haladt a jura időszak közepén. A periódus végére viszont az átlaghoz képest lényegesen lelassultak, törzsfejlődési szempontból sokkal kevésbé bizonyultak „találékonynak”, mint az emlősök más alosztályai.
Nem tudjuk, hogy mi váltotta ki az evolúciós robbanást. Okozhatták környezeti változások, de nem kizárt, hogy az emlősök elérték a kritikus tömeget az olyan kulcsfontosságú evolúciós +innovációkhoz+, mint az élve születés, a melegvérűség vagy a szőrzet. Mindez lehetővé tette számukra, hogy a legkülönbözőbb élőhelyeken boldoguljanak, majd midőn kialakult a nagyfokú biológiai változatosság, az evolúciós folyamat lelassult.
– magyarázta Roger Close.
