x

Pilinszky János nem volt jó az ágyban

pink 1

A rendszerváltás előtt nem volt egyszerű dolga annak, aki homoszexuális létére ismerkedni szeretett volna. A saját nemük iránt érdeklődőket parkok, félnyilvános kávézók és nyilvános illemhelyek várták. A Pink Budapest városi sétán ellátogattunk az első meleg bárba, és Pilinszky életéről is intim részleteket tudtunk meg.

Budapest mindig is nagyon alkalmas volt arra, hogy a homoszexuálisok megéljék és kiéljék ismerkedési és egyéb igényüket.

– kezdi a séta vezetője, Bokor János.

A rendszerváltás előtt ugyan nem volt hivatalos tér arra, hogy a melegek ismerkedjenek, de városunk számos zegzugos parkkal és budai rejtekhellyel rendelkezik, így nem csoda, hogy a Gellért-hegy vagy a Vérmező népszerű terület volt a homoszexuálisok körében. A nyilvános illemhelyeket régen csempebárnak hívták, ahol szintén alkalom nyílt – megalázó kontextusban ugyan – férfiak számára arra, hogy partnert találjanak. A napfényes sétánkat egyébként két rendőr felügyeli, kérdésemre Bokor elmondta, hogy nem a szervezők kérték a szakszerű biztosítást, ez automatikusan jár minden Pride-hoz kapcsolódó eseményhez. Nem is volt semmi probléma a program során, bár néhány állomásnál páran felkapták a fejüket a homoszexuális kifejezésre, amelyet követően méregetve nézegették kis csoportunkat.

Az első homoszexuálisoknak szóló lap egyébként még illegálisan 1989-ben alakult, meg is állunk a volt szerkesztőség előtt.

A Mások nem a heteroszexuális többségnek akar egy elfogadható képet felmutatni a melegekről, inkább a melegekkel akarja elfogadtatni saját magukat. Be akarjuk bizonyítani, hogy a homoszexuálisok semmivel sem érnek kevesebbet másoknál, szexuális vonzalmuk a saját nemük iránt semmiképpen sem beteges ez a tevékenység.

– olvassa vezetőnk a lap szerkesztőjének szavait, melyet 2000-ben írt. Bokor szerint elkeserítő, hogy a rendszerváltás után tizenöt évvel még mindig vita tárgyát képezte az, hogy a melegség beteges tevékenység.

Ennél azonban jóval sokkolóbb az az információ, hogy a melegekről régen a rendőrség listát vezetett. Bokrotól megtudjuk, hogy a második világháború alatt többeket az ilyen listák alapján vittek munkaszolgálatra. 1995-ben még voltak hírek arról, hogy még mindig létezik ez a nyilvántartás, noha senki nem látta. Az azonban nem urban legend, hogy 1992-ben a rendőrség kikérte a Mások szerkesztőségéből az előfizetők listáját.

A séta során több olyan helyre is ellátogattunk, amely a nyolcvanas években arról volt ismert, hogy barátsággal vagy célzottan fogadtak be meleg vendégeket. Ilyen volt a Pepita Oroszlán, vagy az Egyetem Presszó.

 Az Egyetem Presszóban este kilenckor kezdődött a meleg élet, ekkor megváltoztak a fények, és picit több férfi lett, mint nő.

– mondja Bokor.

Pride

Fotó: A szerző felvétele

A melegeknek szóló bárok,illetve szórakozóhelyek általában sötét, pincehelyiségek voltak, azonban ez nem nagyon változott a rendszerváltás után sem, ilyen például a Capella, az Alterego vagy az Action bár.

Általában feketék a falak, de mindenképpen sötétek, illetve vannak olyan helyiségek, amelyek arra alkalmasak, hogy az ott szórakozók azonnal kielégítsék szexuális igényeiket. A mai szórakozóhelyek már nem ilyenek, a melegek inkább olyan helyekre járnak, ahol nincsenek extrém körülmények, már a transzvesztita-show sem divatos.

– avat be minket Bokor a melegbulik evolúciójába.

Ellátogattunk az első budapesti melegbárba is, amelyet 1995-ben alapítottak. Innen indult az első Pride 1997-ben. Le is megyünk a pinceszagú sötét helyiségbe, ahol a csillogó fények és kopottas dekoráció között Tequila, a bár egyik munkatársa mesél nekünk a hely hőskoráról és hanyatlásáról.

Itt mindent lehet, de semmi sem kötelező.

– indít Tequila a hely mottójával.

A kilencvenes években, amikor elindult a transzvarieté, akkor egy szombat este hatszáz ember is megfordult itt, azonban ezek az idők elmúltak, megváltoztak az igények és megcsappant a közönség. A Capella azonban kész megújulni, terveznek egy lányos részt, kifejezetten leszbikusok számára a szórakozóhely hátsó részébe, illetve újfajta műsorral is készülnek.

Pride

Fotó: A szerző felvétele

A séta vége felé megállunk a Pilinszky János köznél, amelyet korábban Szivárvány köznek neveztek.

Pilinszkyről nem csak azt beszélték, hogy homoszexuális volt, hanem tanulmányok is jelentek meg erről, például Czeizel Endre orvos-genetikus látens homoszexuálisnak nevezte.

– mondja Bokor, majd hozzáteszi, hogy szerinte nem fair dolog valakit látens homoszexuálisnak nevezni, hiszen a kifejezés azt jelenti, hogy az illető nem tudja magáról, hogy meleg.

Nincs semmilyen forrás arról, hogy Pilinszky valaha együtt élt volna férfival, volt felesége, barátnői, és verseit nőkhöz írta. Azonban az ágyban nem lehetett valami jó.

János! Én ugyanúgy imádlak, mint szerelmünk hajnalán, de ezt a maszatolást az ágyban kérlek fejezzük be.

– írja 1955-ben Márkus Anna, Pilinszky egykori felesége.

A séta után fent voltam a Gellért-hegyen, amely láthatóan még mindig népszerű a melegek körében, közeledtemre több fiúkból álló pár is szétrebbent, majd gondosan ügyelve arra, hogy ne fogják meg menet közben egymás kezét, sötétebb helyet kerestek maguknak. Hiába egy egész heti Pride fesztivál, úgy látszik az előbújás helyett az elbújás még mindig biztonságosabbnak tűnik.



2 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. Darázs

    Még ha a tiszteletlen cikkíró Pilinszky János-i magasságba emelkedne a szépirodalom terén (mint ahogy nem), még akkor sem lenne semmilyen joga vagy alapja arról értekezni, látható kaján élvezettel, hogy egy ember, aki nem a szexiparban dolgozik, “milyen az ágyban.” Ez magánügy, ami nem tartozik másra. A feleség kijelentése pedig igen csak félreérthető, elvégre nem ismeretesek a részletek, hogy pontosan mi is volt az a bizonyos “maszatolás” az ágyban, a kijelentés pillanatnyi életszakaszában. A nyilván ágytanszéki professzor hölgy, akit rendőrök kísérnek, mert fél a homofóboktól, de ez nem akadályozza meg, hogy azért belerúgjon egy védekezésre képtelen finom lelkű, magas társadalmi teljesítményű férfiember méltóságába és emlékébe. Szóval az eszem megáll ekkora tahóságtól! A kielégítetlen-kielégülni képtelen nő lázadása és elfojtott követelődzése, sőt bosszúja sejlik fel firkászunk sorai mögül. Ajánlhatok egy-két leszbi helyet? Ott biztos nem “maszatolnak” a szájukkal például, csak ezt nem reklámozzák….

  2. Tímár István

    Talán nem a tisztelt Főszerkesztő felel a cikk tartalmának hitelességéért, és ez nagy szerencse. Tárgyi tévedések is akadnak az írásban. (Pl. az első budapesti „melegbárt” olyannyira nem 1995-ben alapítottak, hogy az már 1988-ban is működött, Lokál néven.)
    Annak viszont már nemcsak „a kortárs kultúra online fóruma” főszerkesztőjének, hanem minden értelmezve olvasó embernek ki kell szúrnia a szemét, hogy milyen tartalmi ellentmondás van a bevezető mondat és a séta vezetőjének első mondata között:
    „A rendszerváltás előtt nem volt egyszerű dolga annak, aki homoszexuális létére ismerkedni szeretett volna.” – „Budapest mindig is nagyon alkalmas volt arra, hogy a homoszexuálisok megéljék és kiéljék ismerkedési és egyéb igényüket.”
    A nyilvános illemhelyeken történő partnerkeresésnek, szexuális örömszerzésnek nem a szövegkörnyezete (kontextusa) megalázó, hanem a környezete.
    Az idegen szavak téves használata azonban sajnálatosan beleillik a textusába ennek az írásnak, amelyben mondatközi vesszők fölöslege és hiánya, mondatszerkesztési és gépelési hanyagságok, hibás szövegidézés, tartalmi és fogalmazási felületesség és hanyagság sűrű váltakozása teszi lehetetlenné, hogy minden korok (ma is) nehéz témájáról egy „összkulturális” portálon megjelenő cikknek valamicske mélysége legyen. Az írás címe és a Pilinszky személyéről kiemelt szösszenet jelzi, milyen sekélyes buvárcikkel van dolgunk.


Új hozzászólás