+ Interjú

Csiffáry Gabriella: A politikai emigránsok sorsa sokat súg nekünk

csiffáry

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Csiffáry Gabriella legújabb, Szétrajzás című kötete, amely híres magyar emigránsok biográfiáit, dokumentumait gyűjti egybe Molnár Ferenctől kezdve Bartók Bélán át egészen Peter Falkig. A Szétrajzás kapcsán Csiffáry Gabriellát kérdeztük.

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Csiffáry Gabriella legújabb, Szétrajzás című kötete, amely híres magyar emigránsok biográfiáit, dokumentumait gyűjti egybe Molnár Ferenctől kezdve Bartók Bélán át egészen Peter Falkig. A Szétrajzás kapcsán Csiffáry Gabriellát kérdeztük.

Nemrég jelent meg új könyve, a Szétrajzás, amelyben híres magyar emigránsok életének összefoglalása mellett dokumentumokat, illetve visszaemlékezéseket közöl. Hogyan merült fel ennek a könyvnek az ötlete?

Történész-levéltárosként a száműzetés, az emigráció problémája régóta foglalkoztat. Magyarország történelme számtalanszor szolgáltatott okot arra, hogy emberek ezrei, sőt százezrei mondjanak búcsút szülőhazájuknak. Ergo ez a téma mindig jelen van a gondolataimban. Ezzel a kötettel szerettem volna emléket állítani azoknak a híres embereknek, akik az elmúlt évszázadban hagyták el ezt az országot, hogy idegen honban boldoguljanak.

A kutatás során milyen nehézségekkel találkozott?

Nagyon sok nehézséggel kellett megbirkóznom. Például, amikor összevetettem a kötetben szereplő híres közéleti személyek életrajzát az elsődleges forrásokkal (felekezeti és polgári anyakönyvek, iskolai anyakönyvek, peres iratok, végrendeletek, hagyatéki dokumentumok stb.), rá kellett döbbennem, hogy szinte újra kell írnom ezeket a biográfiákat, mert annyi téves adatot tartalmaznak. Négy évembe telt, mire, ha nem is teljes mértékben, de jórészt tisztázni tudtam a legalapvetőbb információkat. Voltak azonban más jellegű problémák is. A személyes adatok esetében, különösen, ha azokat publikálni akarjuk, tekintetbe kell venni az adatvédelmi törvény rendelkezéseit. Ezzel is számolnom kellett, csakúgy, mint a kegyeleti jogokkal, hiszen a köteteimben jórészt holt lelkekkel foglalkozom. Ezt a gyűjteményes kötetet többször is át kellett szerkesztenem, mert az évek során, sok előre nem látható probléma adódott. Tavaly júliusban például az új anyakönyvi kutatást szabályozó törvény miatt több mint száz születési, házassági is halotti anyakönyvi bejegyzést kellett eltávolítanom a kötetből. Volt olyan közgyűjtemény is, amely, annak ellenére, hogy engedélyezte a kutatást, adatvédelmi okok miatt nem járult hozzá a közléshez. Így sajnos sok értékes dokumentum nem kerülhetett be a kötetbe. Még hosszasan lehetne sorolni, mennyi nehézséggel kellett megbirkóznom a könyv születésekor, de, azt hiszem, sosem érnénk a végére.

Az előszóban idézi Márai Sándor szavait, aki azt írta, hogy a tudóssal, a zenésszel, és a képzőművésszel szemben az író külföldön „nyomorék” lesz anyanyelve elvesztése miatt, és így „néma énekes marad”. A könyvben bemutatott írósorsok igazolják ezt a gondolatot?

Igen, és nemcsak az idegenbe kikényszeredett írók váltak elárvulttá, hanem a színészek is, ergo azok a humán értelmiségiek, akiknek a „munkaeszköze” az anyanyelvük volt. Elég csak Jávor Pálra, Kabos Gyulára vagy Karády Katalinra gondolunk. De visszatérve az írókra, Molnár Ferenc, aki a világon az egyik legismertebb magyar író, a Magyarországon elért sikereihez képest, Amerikában szinte leszállópályára került, vagy Márai Sándor. Nagyon kevés magyar emigráns író mondhatta és mondhatja el ma is magáról, hogy komoly sikert ért el idegen honban.

A könyvben szereplő emigránsok a XIX. század második felében, illetve a XX. század elején születtek. Miért itt húzta meg az időbeli határokat?

Sok oka van ennek. Elsősorban azért foglalkoztam az elmúlt évszázad emigránsaival, mert időben közelebb áll hozzánk, és így sokat súg nekünk. Továbbá, ha visszatekintünk a történelmünkre, talán a legviharosabb, legizgalmasabb, ugyanakkor a legszínesebb száz évünkről van szó. Sok olyan történelmi eseményben volt részünk, mely emberek ezreit, sőt százezreit kényszerítette ki az országból örökre. Hogy csak a legfontosabbakat mondjam: elég a két világháborút említeni, mely a történelemben először egész Európára és a világra kiterjedt. Ezzel a két „világégéssel” a gondolkodásunk, a mentalitásunk a világról kialakult képünk örökre megváltozott. Azóta új történelmet írunk. De említhetném az első világháborút lezáró trianoni döntést, mely azzal is szembesített minket, hogy nagyhatalomból kishatalommá váltunk. Lépjünk tovább! Gondoljunk csak bele, hogy két világháború között életbelépő rendelkezések, törvények, mely a zsidó származású személyek életterét teljesen beszűkítették és ellehetetlenítették, milyen mozgást, milyen változásokat indítottak el? Vagy a második világháborút lezáró szovjet megszállás, a kitelepítések, a ’48-as politikai fordulatot követő diktatúra, melyre természetes reakciója volt a magyar társadalomnak az ’56-os forradalom, hány és hány embert kényszerített ki az országból? Hosszasan lehetne sorolni, hogy miért ennek az évszázadnak az emigránsai foglalkoztattak, de úgy gondolom, hogy ennyi példa is elég… Mindezekből adódik, hogy nem volt még olyan időszaka a múltunknak, ahol ilyen nagyszámú, és ennyiféle emigrációval találkoztunk volna, hiszen a megélhetési és a politikai kivándorlás mellett a „tudományos” emigráció is jelentős szerepet játszott. Azok a magyar származású tudósok, akik komolyabb oktatásban és kutatásban szerettek volna részesülni, kimentek külföldre, hiszen ott nagyobb életterük volt, és több eredményt érhettek el.

Magyarországról a XIX. század vége és 1956-os események között három nagy kivándorlási hullám indult. Van látványos különbség a különböző generációk emigráns identitása között?

Érdekes kérdés. Persze, hogy van. Elég csak arra gondolnunk, hogy a múlt század különböző politikai korszakainak szellemi élete mennyire eltérő volt. Más és más iskolai és családi nevelésben részesültek az emberek, ennek megfelelően másként viszonyultak a nemzethez, a magyarságukhoz a Horthy-korszakban, és másként a Rákosi-diktatúrában vagy a Kádár-korszakban, amikor az emberek tudatából extirpálni akarták még a „hazaszeretet” fogalmát is. Az ’50-es években a vallás tiltásával, az új szocialista ünnepek beiktatásával, az ideológiai „ráhatással”, többek között, a sajtón keresztül nagyon sokat változtatott az emberek mentalitásán. A politika az élet minden területére bekúszott, szinte beivódott. Ennek megfelelően másként viszonyultak a hazájukhoz a harmincas-negyvenes évek és másként az ötvenes évek emigránsai. De, meg kell jegyeznem, hogy még azok a kivándorlók is, akik sokszor érthető okokból, a teljes beolvadás, a teljes asszimiláció mellett döntöttek, életük utolsó szakaszában, nosztalgiával gondoltak a hazájukra, a szülőföldjükre.

Mi alapján válogatta ki a könyv szereplőit? Volt, akinél rezgett a léc, vagy ki kellett hagynia a könyvből?

A magyar szellemi életnek elsősorban olyan képviselőit gyűjtöttem össze a kötetemben, akik közismertek az iskolai oktatás és az olvasmányok során. Természetesen a közismert hírességek mellett a kultúránknak olyan képviselőit is igyekeztem bemutatni, akik meghatározóak voltak saját területükön, legyen szó tudományról vagy művészetről, de nevük már kikopott a történelmi emlékezetünkből. Tisztában vagyok azzal, hogy minden válogatás önkényes, valójában az volt az elképzelésem, ha legalább két kötetben jelentethettem volna meg a híres magyar emigránsok gyűjteményét, de terjedelmi okok miatt ez kivitelezhetetlen volt. Szerettem volna a tudósok körét tovább bővíteni a társadalomtudósokkal, vagy a zenészekét a könnyűzenészekkel. Hiányérzetem van a képzőművészeket illetően is, de talán egy újabb kötetben ezt még pótolhatom! Eredetileg politikusok és sikeres üzletemberek is szerepeltek a névsorban, például Nicolas Sarkozy, Estée Lauder, Calvin Klein vagy Charles Simonyi, de végül is kihagytam őket, mert úgy gondoltam, hogy az ő motivációjuk, az ő pályájuk nagyon eltérő az emigráns írók, művészek és tudósok pályájától. Kimaradtak a kötetből, olyan világhírességek is, mint Frida Kahlo vagy Goldie Jeanne Hawn, akik azt állították magukról, hogy magyar felmenőkkel rendelkeznek, én viszont, hosszas kutatás után sem találtam erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot.

A kivándorlásról az elmúlt években is sok szó esett a közbeszédben. A Szétrajzás milyen tanulságokkal szolgálhat az emigrálással, illetve az emigrációval kapcsolatban?

Ne feledjük, hogy a világ nagyon gyorsan változik. A múlt század utolsó tömeges kivándorlásához képest hol tartunk már? Azt se feledjük, hogy ez a kötet elsősorban politikai emigránsokról szól, akik életüket mentve hagyták el ezt az országot, sorsuk, mely példaértékű számunkra, mégis sokat súg nekünk. Többek között azt, hogy egy idegen országban megfelelő adottságokkal, alkalmazkodó képességgel, és ami talán a legfontosabb, megfelelő segítséggel több az esély a megkapaszkodásra és az érvényesülésre. A Korda-testvérek példája erre talán a legeklatánsabb példa, akik, azon kívül, hogy meghatározóak voltak az angol filmgyártás történetében, sok emigráns színésznek és írónak segítettek a talpra állásban. De említhetném a párizsi művészvilágban André Kertész, Robert Capa, George Brassaï és Moholy-Nagy László egymásra találását is, akik nemcsak szakmailag segítették egymást. Lukács Pál, az egyetlen Oscar-díjas színészünk, aki többször is újrakezdte színészi pályáját, vagy Cziffra György világhírű zongoraművész esete pedig arra példa, hogy még a legreménytelenebb helyzetből is fel tudunk és fel kell állnunk!

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. göre gábor bíró úr!

    2015-07-27 - 07:03

    Ők jöttek, mi meg mentünk!

    Nemzetpolitika magyar módra! 1867-1914!
    Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének, a jelentkező kereskedő- és iparos hiányt enyhítendő, uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
    A zsidóság is, mint minden más faj, erőknek és gyengeségeknek, kiválóságoknak és bűnöknek végére menthetetlen összetétele. De, a vallás nevelésében, a kultúra és európai élet minden fénymáza alatt megmaradt az &s, barbár, ösztönös ázsiai törzsembernek, erői és kiválóságai vérből jövőbbek, s inkább jelentik az egész faj védelmét és hódítását, mint más fajoknál, gyengeségei és bűnei is szembeötlőbbek,
    Következmény: Kiegyezés! Ebből a helyzetből való elmenekülésre csak egy út volt: a kivándorlás. Magyarország ezúton a háborút megelőző tíz év alatt több mint másfél millió embert vesztett el, Az ország komoly és tisztességes elemeinek nagy többsége a rövidlátó vármegyei potentátok (ma pártmunkások) és a finánc-tőke ipar lovagjainak működési terévé lett… A szellemi munkás középosztály nagyobb része proletár színvonalra süllyedt. A proletár hatalom nevelte MDF értelmesség ennyire „futotta”!
    „Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb volt és alázatosabb! Így cserélődtek ki, egész vidékek népességükben! Ady Ki ment? A földnélküliek, zsellérek, napszámosok, kubikosok, magyarok!
    Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak Szabó Dezső Széchenyi:” Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja.
    Coméniustól Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak törvénytelenségeinek, hogy nem szaba¬don vállalt, hanem kényszerített munka folyik.
    Magyar urak baromsága!:
    Amerika egyre gyakrabban küld ide jó szemű tanulmányozókat. Itt helyben szeretné megtudni az okokat, amelyek a mai magyarjainkat kiüldözik. És ha megtudta, akkor Amerikával bajunk lesz, Amerika és kivándorlás nélkül az oláh parasztlázadásnál rettenetesebb lázadás törne ki Magyarországon Ami átok ül ezen a szerencsétlen országon, mind önökért ül. Ami bűnt elkövettek, önök követték el. A politikusok. Ady: 1907. + 107 év, előbb vagyunk?

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top