Noha eredeti tervei szerint csütörtökön elszállíttatta volna Munkácsy Mihály Golgota című festményét a debreceni Déri Múzeumból tulajdonosa, Pákh Imre most mégis úgy döntött: nyár végéig haladékot ad a magyar állam képviselőinek a kép megvételével kapcsolatos tárgyalásokra.
Az Egyesült Államokban élő műgyűjtő szerint a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) a Golgota megvásárlásáról folytatott tárgyalások „a jelek szerint be vannak fagyasztva”.
Nem tárgyal velem senki, de még mindig reménykedem, hogy ezt a problémát meg tudjuk oldani
Utoljára május 28-án tárgyalt az MNB-ben a második és eddig utolsó alkalommal.
Pákh Imre Munkácsy Krisztus-trilógiájának egyetlen nem magyar állami tulajdonban lévő darabjáért 9 millió dollárt (mintegy 2,5 milliárd forintot) kért a Magyar Nemzeti Banktól.
Mikor a 9 millió dollárról tárgyaltam az MNB-vel, később írásban is rögzített ajánlatot tettem arra, hogy ezért a vételárért cserébe az egész, 52 képből álló Munkácsy-gyűjteményemet 12 éves letétbe adtam volna a magyar államnak. Ez az ár továbbá tartalmazta az elővételi jogot is az egész gyűjteményre.
Erre az ajánlatra negatív választ kapott postán, miszerint az MNB-t csak a Golgota érdekli.
Nagyon elcsodálkoztam, hiszen Munkácsyt bemutatni a maga teljességében az Ásító inas nélkül nehezen elképzelhető.
A Golgotát előző tulajdonosa úgy hozta be, hogy a magyar állam garantálta a festmény szabad elszállítását az országból.
Julian Beck el is akarta vinni a képet, ezt én akadályoztam meg a vásárlással. Később egyébként a Golgotát kivittem már az országból a Bécsben néhány éve rendezett nagy Munkácsy-kiállításra.
Pákh Imre a Golgota nemrég elindított magyarországi védetté nyilvánítását mint folyamatot pozitívnak is el tudja könyvelni, mert ez „azt mutatja, hogy a kormány végre komolyan kezd foglalkozni a képek sorsával”, de a „bunkósbot-módszert” furcsállja.
Hamarosan kapok egy jogi szakvéleményt, de a Golgota védetté nyilvánítási folyamatáról valószínűleg az derül majd ki, hogy teljesen jogtalan. Biztosnak látszik, hogy perre tudnánk vinni az ügyet az Egyesült Államokban vagy Németországban, de akár Magyarországon is, szeretném azonban mellőzni ezeket a pereket.
Pákh Imre eredetileg úgy tervezte, hogy megállapodás hiányában már csütörtökön elszállíttatja a Golgotát külföldre, ahol a képre már vár egy vevő, egy orosz üzletember. A kölcsönszerződés már lejárt, a festmény bármikor elszállítható a Déri Múzeumból.
A tulajdonos most azonban úgy döntött, hogy a Golgotát a Déri Múzeumban hagyja nyár végéig, ezzel lehetőséget szeretne adni az MNB képviselőinek a tárgyalásra. Akkor azonban, ha a következő két és fél hónapban nem sikerül megállapodniuk, elszállíttatja a festményt, amire országhatáron belül még a védettség kimondása is lehetőséget ad, hiszen „erőszakkal szerzett képet ne állítsanak ki múzeumban”.
Elkötelezett vagyok az iránt, hogy Munkácsy képeit minél több magyar láthassa, a Golgotát sem azért vettem meg, hogy a lakásomban tartsam, de ha nem sikerül megegyezni, kénytelen leszek jogi útra terelni az ügyet.
Dallos-Nagy Krisztina, a Déri Múzeum sajtóreferense azt mondta, hogy a festmény esetleges elszállítása nem okozna fennakadást a múzeum működésében, ugyanakkor a debreceniek büszkék a trilógiára, úgy érzik, itt van az otthona mindhárom alkotásnak, és nagy veszteségként élnék meg, ha bármelyik elkerülne a múzeumból.
A sajtóreferens jelezte azt is: amennyiben a tulajdonos úgy dönt, hogy elviszi a múzeumból a Golgotát, annak költségei a tulajdonost terhelik, a múzeumnak nem lenne semmiféle tennivalója az elszállítással kapcsolatban.
