Betonbarátság
Amikor a sódert még szárazon összevegyíted a cementtel, olyan szagot érzel, mintha egy vödör hűvös víz fölé hajolnál.
Az Öt korty beton című könyv több várost is dokumentál, de jól körül kell nézni, hogy a betont észrevegyük. Jóval több az aszfalt, a fém, az üveg, a sár. Málló vakolat is akad. Az egyik képen műkő falú folyosón egy nő fémből kivágott, tátott szájú, kikerekedett szemű maszkok tömegén lépked, távolodik. Másutt egy kövér cső magabiztosan, fontoskodva kanyarodik föl egy falra. Fákat látunk, koronájukban – mint egy nő hajában a csatok – sátrak, kunyhók. Havas tájban fóliasátor csupasz váza, alatta térdig nyúló giz-gazok. Drótból hajtogatott szobrok egy nagyvárosi folyóparton, testük helyenként átlátszik, tartásuk olyan, mintha megdöbbentené őket valamilyen látvány. A sziget című szöveg – egy folyó szigetéről szól – mellett látni a legszebb fotót. Tengerpartot ábrázol. A homokot finom hártyával bevonó habok csillognak, de nem giccsesen, hajnali vagy alkonyati kép, ellenfényes. Vízvájta, gyönyörű üreg mélyén gitározó férfi. Jólesik látni, és jó, hogy vissza lehet térni ehhez a látványhoz bármikor.
Kisprózák fotókkal: ez a felolvasóestek, irodalmi játékok, rendhagyó kiállításmegnyitók világa. Leginkább akkor élvezhető, ha a vászonra vetített kép mellé elhangzó történet egy lényeges vagy lényegtelennek tűnő mozzanatában utal a kép valamely részletére. Szabó László képei és Mandl Péter írásai lazán, esetlegesen kapcsolódnak egymáshoz. A leggyakrabban csak annyi a közös bennük, hogy egyszerre szólnak felnőttekhez és gyerekekhez. Melankolikus mesék:
A kerítések családja a park déli oldalán él. A kerítések a hagyományos értelemben nem születnek, hasadással szaporodnak. Ez egy nagyon lassú és nehezen észrevehető folyamat, amelynek során új fokok jelennek meg a kerítésben, és látszólag spontán, de minden bizonnyal valamiféle belső szabályrendszernek megfelelően, egy idő után a frissen képződött fokok összeolvadnak a régiekkel, és a kerítés megújul.
Ehhez a szöveghez olyan fotó társul, amely hálókkal, fémráccsal, nagy iksszel erődített, modern kerítést ábrázol, talán egy tornacsarnok ablakán át. A Titokterem című rövidpróza nagyon tetszett, a hozzá tett fotó is szép, rejtély, miért került ez a két mű egymás mellé. A metróállomást tényleg izgalmas nézőpontból ábrázoló fotó prózapárja arról szól, hogy valaki ül a metrószerelvényen. A felismerhetetlenségig lepiszkított, azért szép, íves nyakú utcalámpán galamb ül. E felvételhez ez a szöveg került:
(a galamb)
A parkot elhagyva óriási fehéres-sárga foltot helyez el Százhatvankettes ember kék télikabátján. Százhatvankettes ember dühöng. Százhatvanhármas és Százhatvannégyes ember kineveti. Négyes ezen úgy elcsodálkozik, hogy csak az utolsó pillanatban veszi észre a Negyvennyolcas autót, ami a tizennyolcas buszt előzi balról, és alig pár centire hibázza el a Harminckettes kutyát, aki történetesen yorkshire terrier, bár ez a tény sem a Négyes számú galamb, sem a Harminckettes kutya számára sem mond semmit.
Előbb-utóbb eljöhet az a mondat, amely után azt gondolja az olvasó, jobb, ha a prózákat önmagában nézi, és a fotókat is külön. Nálam például itt:
A pillérek alá húzódott, a galambok közé, s közben üregében kucorgó ráknak hitte magát.
Egy orvos, aki meséket ír és egy informatikus, aki gyerekkora óta fotózgat, és képeit „sosem érezte kategóriákba rendezhetőnek”. Vajon mi közük egymáshoz, hogyan került ez a két anyag egymás mellé? Kényszerű projektközösség, vagy valamilyen gyerekkori barátságból lett művészi összeesküvés?
Vagy mindketten tudják, hogyan készül a beton?
Aki kevert már betont, tudja, miért izgalmas, nyugtalanító a betonkortyolás ideája: amikor a sódert még szárazon összevegyíted a cementtel, olyan szagot érzel, mintha egy vödör hűvös víz fölé hajolnál, vagy mint amikor víz megy az orrba fürdés közben.
Hörpinteni valódi világot, habzó éggel a tetején?
Inni a várost, amely lételem, élvezni, emberi mértékkel?
Talán csak elfogadni, hogy létezik közös beton, vagyis a városok terében, hangulatában van valami közös, ha már a lakóik óhatatlanul keverednek.
(Mandl Péter – Szabó László: Öt korty beton, Ab Ovo Kiadó, 2015, 2700 forint)
