Hogyan élhet tovább a költészet az internet, a villámgyors információ-fogyasztás korában? Milyen ma fiatal, tehetséges költőnek lenni? ’89 után született költők műveit gyűjtötték egybe a frissen megjelent R25 címre hallgató könyvben. A megjelenést beharangozó videót már mi is megmutattuk, de néhányukhoz (kissé más formában, de lényegében erre fókuszálva) a fenti kérdéseket szegeztük.
Sejtettük, hogy válaszaikban nem azzal dicsekszenek majd, hogy a honoráriumaikból sima ügy a saját egzisztencia. Főleg azért nem, mert szándékosan olyan szerzőket szólaltattunk meg, akikről tudható volt, hogy a korszellemnek megfelelően több lábon állnak, több helyen élik ki a kreativitásukat. A kötetben szereplő három szerzőt, Borda Rékát, Oláh K. Tamást és Polák Pétert kérdeztük, ők pedig néhol elég tanulságos gondolatokat osztottak meg velünk.
Az írás nem szakma
Nyilván jó magyar szokásként először a zsebükbe kellett túrni, enélkül nem indulhat be egy itthon a csevely. Gyorsan rátértünk tehát a mennyi az annyira, és arra, hogy milyen jövő várhat valakire Magyarországon, ha történetesen költő, szépíró? Nyilván utálták, hogy már megint arra kell válaszolniuk, hogy meg lehet-e ebből élni, de profi módon vették a lapot, és gyaníthatóan csak az asztal alatt szorult ökölbe a kezük.
Esélytelen, hogy ma valaki csak az írásból éljen, tért a lényegre hamar Borda Réka, aki szerint:
kell egy másik szakma is, főleg ha szeretnél sokszor sok pénzt otthagyni az Ikeában – én mondjuk szeretnék.
Oláh K. Tamás némileg javuló tendenciát észlel, de azért csodában nem hisz:
túl kevés a versvásárló, hogy biztos megélhetést biztosíthassanak a kizárólag szépírásból élő költők számára. Egyedül az a fontos, hogy a szövegek megtalálják az olvasót, s nem az anyagi bevétel, ami ebből a találkozásból származik, ezért nem is tudok szakmaként tekinteni írásra.
Polák Péter sem a versírásból akar meggazdagodni később, ugyanakkor hozzáteszi, nem biztos, hogy egyből a telemarketinges és junior account manageres hirdetések elkeserítő világában kell a megoldást keresni íróként:
az a tapasztalatom, hogy csak írásból nem lehet megélni. Csak irodalomból már valamennyire igen.
A másik oldal
Ezek után már adta magát a kérdés, hogyha az írás nem elég, akkor a líra mellett mi a másik fő irány, ahol ugyanúgy önmagukat adhatják.
A Búspoéta-projekttel már a kreatív irodalom-népszerűsítés területén is nevet szerző Borda Réka például a képzőművészet és a kurátor-szakma felé kacsintgat.
Ha nagyon akarom, kurátor leszek, de csak ha nagyon. Amúgy meg grafikával is szeretnék foglalkozni. Nincs nálam sorrend, mindkét terület fontos számomra, bár sajnos nem igazán összeegyeztethetők.
Oláh K. Tamás nevével sem csak a szépirodalmi folyóiratokban találkozhattunk eddig, a fiatal irodalmár színházi darabokat is rendez a magyarkanizsai, alternatív Gondolat-Jel Társulatnak. A két szakma egyszerre nagyon más, és nagyon hasonló is Oláh szerint:
Két rendkívül eltérő kifejezési formáról van szó. Az egyik be van zárva a nyelvbe, a másik pedig sokkal szabadabb, de ennek ellenére kiválóan megférnek egymás mellett. Azok a kérdések, problémák, melyekkel rendezéseimben foglalkozok, nyomot hagynak szövegeimben is, és ez fordítva is igaz.
Polák Péter pedig a természettudományok oktatásában találta meg a másik oldalát. Jelenleg biológia-matematika szakos tanárnak tanul. A fontossági sorrend azonban számára nehéz ügy:
Képtelen vagyok sorrendet felállítani, ez némileg frusztrál is. Mondjuk jobban esik megmutatni/megértetni a dolgok szépségét valakivel, mint írni egy jó verset. Szeretném ezt a két dolgot minél közelebb hozni egymáshoz.
Nyers őszinteséggel, de nem a közéletről
Egy antológia sokszor azzal a szándékkal készül el, hogy a kötetben szereplő művekről és szerzőikről nagy közös pillanatképet adjon. De hogyan látják belülről saját generációjuk líráját az R25-ben szereplő alkotók?
A nagy kiáltványszerű kinyilatkoztatástól mindhárman (helyesen) tartózkodtak, de azért néhány dologban összecseng a véleményük. Oláh K. Tamás szerint a kötetben szereplő versekben leginkább a személyesség, a test iránti fokozott érdeklődés, illetve a nyelv korlátaiból adódó problémák jelennek meg a leghangsúlyosabban, míg Borda Réka a fiatalok nyers őszinteségét emelte ki, hozzátéve, az idősebb írókhoz képest kevesebb a közéleti témájú vers.
És persze nem egyszerű a meghatározó elődök alakok árnyékából előlépni.
Nagyon masszív a jelenleg 30-as, 40-es írók és költők munkássága. Minőségileg értve. Nehéz szabadulni ilyen piszok erős könyvek befolyása alól
– vallja Polák Péter.
A slam poetry nem maga az ördög
Sok irodalmár ítéli el a slamet, de én azt hiszem, nem csak a színpadra lépő szerzőknek szolgálhat remek dobbantóként, hanem a közönségben ülő fiatalokhoz is közelebb hozhatja a költészet egy formáját, melyhez később talán más műfajok is hozzácsapódhatnak
amikor a körkérdésben az irodalom új közlési formáira, új lehetőségeire terelődik szó, természetesen kikerülhetetlen téma a pár év alatt iszonyatosan nagy népszerűségre szert tevő slam poetry műfaja. A fent idézett Oláh K. Tamás szerint azonban a sokat vitatott műfaj igenis lehet pozitív hatású, és ezt egy saját példával is igazolja:
Létezik a Vajdaságban egy Középiskolások Művészeti Vetélkedője elnevezésű nagyszabású diákverseny, melynek évek óta a szervezője vagyok, és az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a vers kategóriában jelentősen megszaporodtak a slam-szerű szövegek. A vetélkedő győztesei később rendre megjelennek helyi és magyarországi folyóiratokban, s hiszem azt, hogy a fiatalok, akik talán csak miattuk veszik kézbe ezeket a kiadványokat, nem csak az ő műveket olvassák el.
Polák Péter is osztja ezt a véleményt, szerinte tagadhatatlan, hogy ez a kifejezési forma jelentős tömegeket mozdított az irodalom és egyéb művészetek felé. Azonban más kezdeményezéseket is jó példaként sorol fel:
Remek kezdeményezések vannak (Instavers, PoetVlog), hogy az ingerszegény papírlapot helyettesítsék valamivel.
Borda Réka egy külföldi példát hozott arra, hogyan lehet erős olvasóbázist kialakítani egy jó közösségi oldalakon promózott kampánnyal.
Az Alt Lit-es szerzők (az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb irodalmi története az övék, a csoportról itt olvashat bővebben– a szerk.) a Tumblrön meg Twitteren publikálták a verseiket, kialakítottak egy erős hangú fiatal irodalmi közösséget, alter vizuális és lírai világot (a honlapjuk egyébként néha már-már pletykaoldalba csapott át), erre pedig rácuppant az internet népe, zabálják a köteteiket.
A költészet népszerűsítésének kettős jelszavát végül Polák Péter foglalta össze: internet és rövidség. Ez most az a két dolog, amellyel új olvasókat lehet a versekhez csábítani.
Az R25-ös szerzők felolvasásait a közeljövőben a Hajdúböszörményi Írótáborban, a debreceni Campus fesztiválon és aztán Tokajban lehet elcsípni.
