A díszlet változott, de a város Budapest maradt. A főváros száz éve is ugyanolyan szerelmi civódások, csábítások, megcsalások, válások helyszíne volt, mint ma. Ne gondoljuk, hogy Krúdy szerelmi vallomása olyan távol áll egy mai fiatal elkeseredett facebook-üzenetétől. De abba az álomképbe se ringassuk magunkat, hogy nagy íróink csak emelkedett hangnemben leveleztek szeretőikkel.
Fráter Zoltán: Szerelmes Budapest, Holnap Kiadó, 2015. 216 oldal, ISBN: 9789633490808
A Szerelmes Budapest című könyv és szerzője, Fráter Zoltán épp ezeket a tévképzeteket rombolja le. A szerző szerint még tanulhatunk is abból, hogyan írt egymásnak Ady és Csinszka, vagy Karinthy és Böhm Aranka. A Szerelmes Budapest hét híres szerelmi háromszög történetét meséli el, a fikció és a tényirodalom határán mozgó formában.
Fráter Zoltán ugyanis létező levélrészleteket használt fel művéhez, de olykor – főleg dramaturgiai okokból – hozzáköltött az eredeti szöveghez, belehelyezkedve a szereplők stílusába. A könyvben néhol olyan szereplőket ismerhetünk meg, akikről az irodalmi tankönyvekben is inkább csak a lábjegyzetekben emlékeznek még. Ahogy Fráter a bevezetőben fogalmaz: „a hét szerelmes történet, ha egyes részleteiben nem igaz is, egészében mégis az. Reményeim szerint szellemiségében hű azokhoz, akikről szól.”
A szerzőt kérdeztük a szövegek születéséről, és a korabeli levelezések keletkezéséről.
A kezdetek
Hiába csak most jelenik meg a könyv, Fráter Zoltán már a kilencvenes évek elejétől elkezdte kutatni a századelő íróinak levelezését, amikor Petrányi Ilona Költők és múzsák címmel felolvasószínházi programot indított a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Radnóti Zsuzsa dramaturgiai tanácsaival színpadi játékok, levéldrámák születtek a levelezésekből.
„Színészek adták elő ezeket a könnyedebb, mégis irodalmi alapanyagból készült darabokat. A Petőfi Irodalmi Múzeumban és az Óbudai Társaskörben tartott előadások után az országot járták a műsorral, és azt gondoltam, hogy az időnként ismétlődő fellépésekkel a pódiumjátékok sorsa be is teljesedett. Aztán néhány barátom annyit kérdezgette, miért nem adom ki ezeket a szövegeket könyvben, hogy végül beadtam a derekamat, kissé átalakítva a drámai formát.”
Mennyi is akkor a levelek valóságtartalma?
A szövegek alapját természetesen létező levelek adták, de azok is erősen megváltoztak a végső szövegben.
„Ha a történet úgy kívánta, több levelet vontam össze, vagy bizonyos hiányokat pótoltam. Van olyan szereplőm, akinek a leveleit én merészeltem megírni, ilyen például Zsuzsika is a Krúdy-féle szerelmi háromszögben. Ezt élveztem a legjobban, hiszen ilyen esetekben teljesen a szereplő életébe kellett képzelnem magam.
Talán az Ady-Csinszka-Dénes Zsófia háromszögben van a legtöbb egy az egyben átvett levélrészlet. Krúdy és Bródy kalandjaihoz azonban sokat kellett hozzákölteni, hogy a töredékes szövegekből kerek történet legyen.
Miben más ez, mint az Így szerettek ők?
Nyilván kikerülhetetlen az összehasonlítás a mostanában újra divatját élő, időnként bulvárosabb, emberközelibb író-életrajzírásokkal. Így aztán az a vád is érheti a Szerelmes Budapest szerzőjét, hogy csak divathullámot lovagol meg. De Fráter szerint valamiben mégis egyedi a könyve.
„Én abban akartam újat mondani, hogy ezekben a történetekben tényleg a szereplők beszélnek. Nem irodalomtörténeti műnek szántam a könyvem, nem is az, sokkal inkább csak szórakoztató, olvasmányos szöveg. Arra az érdeklődésre alapoz, hogy az olvasó kíváncsi arra, mi minden történt a híres emberekkel. Ez persze részben bulvár, de nem is törekedtem arra, hogy mély értelmű, nehezen kibogozható művet írjak. Sőt, akár úgy is olvasható ez a könyv, hogy a szerelmi történeteket önmaguk érdekessége, fordulatossága miatt élvezzük, függetlenül attól, hogy híres emberek magánéletébe pillanthatunk be.”
Amikor az írók saját hőseikké változnak
Egy szépirodalmi művet nyilván balgaság lenne kizárólag írója életrajzi elemeivel magyarázni, és a Szerelmes Budapestben található félig fikciós történetek sem tárják fel mondjuk Bródy Sándor vagy Kosztolányi műveinek eddig rejtve maradt rétegeit. Fráter Zoltán éppen fordított összefüggést lát mű és szerzője között.
Számos olyan esetet ismer az irodalomtörténet, amikor a szerző bizonyos művek után felveszi fiktív hőse szerepét. Erőteljesebben kezd úgy élni, ahogyan megírta. Krúdy mindig nagy hódító volt, de a Szindbád-novellák megjelenése után ez még fokozódott. Mint ahogy Puskin is sajátjává tette Anyegin életvitelét, még párbajozott is, sajnos bele is halt.
Nem csak az írók, a szeretők is nagy formátumú személyiségek voltak
A hosszú időre nyúló forráskutatás és a szerelmi háromszögek feltárása után óhatatlanul személyesebb viszony alakul ki a kutató és kutatása tárgya között. Így Fráternek is megvannak a saját kedvencei a könyvben feltűnő majd’ húsz szereplőből.
„Talán az Ady-Csinszka Dénes Zsófia hármas a legkedvesebb a számomra. A levelezésük egyértelműen irodalmi igényű. De például egy rajongó Krúdy-levelet is óriási élmény olvasni. Amit Rezsánhoz írt, a világirodalom legszebb vallomásainak egyike, annyira kitárulkozó, annyira magas hőfokú. Éppen azért szerettem foglalkozni a könyv szereplőivel, mert bármennyire elismert, jelentős írók voltak is, a levelezésükben esendő emberekként mutatkoznak meg. Krúdy például nagy csalódottságában arra kéri fiatal feleségét, hozzon fél liter bort a szobájába.
Számomra az is vonzó ezekben a háromszög-történetekben, hogy senki sem adta fel a saját személyiségét. A szeretők méltó partnereik voltak nagy íróinknak. Ebből a szempontból Dénes Zsófia kiemelkedik, az ő levelezése méltó párja Ady írásainak. Nagy formátumú nő volt. Nem véletlen, hogy két hetes ismeretség után Ady már menyasszonyaként mutatta be.”
Budapest más fényt kap
Fráter szerint a puszta kíváncsiság mellett még egy dolog miatt biztosan érdemes elolvasni híres íróink és szerelmeik levelezését.
A levelekben feltárt érzések őszintesége, az érzések intenzitása példamutató. Nem túlzás azt mondani, hogy a levelek mintául is szolgálhatnak a ma emberének. Ezek az írások arra ösztökélnek, hogy érzelmeink megmutatásában érdemes teljesen nyíltnak, őszintének lenni. Az őszinteség szerintem még ma is ugyanolyan hatásos, ugyanúgy üt.
A könyv címe sem véletlenül Szerelmes Budapest. A város apró részletei, fontos találkozóhelyei sokszor felbukkannak a szövegben. Fráter Zoltán azt mondja, nem is tud úgy végigsétálni a városon, hogy arra ne gondoljon: ugyanazokon az utcákon sétálunk, ugyanazokban a ligetekben randizunk, mint mondjuk a századforduló nagy alakjai.
„Elmegyek a Centrál előtt, és eszembe jut, hogy Karinthy is ott üldögélt. Sétálok a Veres Pálné utcában, és bevillan, hogy Ady is ide sétált haza egy időben. Nekem ezek az emberek még mindig itt élnek. Így sokkal különösebb fényt kap minden egyes szeglete a városnak.”
