+ Irodalom

Na, ki ez a bunkó? – könyvheti sztori

könyvhét, bunkó

Van az a helyzet, amikor hónapok óta vadászunk egy könyvet, de nem találjuk a boltokban, ha megrendeljük a neten, nem jön meg, de egyszer váratlanul mégis csak felbukkan.

Van az a helyzet, amikor hónapok óta vadászunk egy könyvet, de nem találjuk a boltokban, ha megrendeljük a neten, nem jön meg, de egyszer váratlanul mégis csak felbukkan.

Így járt a könyvhéten egyik drága ismerősünk, aki René Girard: A bűnbak című könyvét vadászta. a tömegben forgolódva egyszer csak megpillantja a könyvet egy hölgy kezében, akit bátortalanul szólít meg, merthogy a hölgy úgy tűnik inkognitóban van. A hatalmas szalmakalap és az óriási szemüveg mindent takar.

Juj, ezt hol vette?

A titokzatos hölgy így mordult:

Mégis mit akar maga, talán adjam magának!?

Erre a válaszra könyvre érzékeny ember behúzza a farkát és elvonul.

Alig telik bele tíz perc, mit ad isten, a kalapos hölgy a központi könyves színpadon osztotta az észt. Úgy mutatta be a konferansz, hogy Schmimdt Mária.

3 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. barnamackó szerint:

    „Úgy mutatta be a konferansz, hogy Schimdt Mária.”

    Schmidt Máriát lehet szeretni, és lehet utálni is.
    A nevét azonban illik helyesen leírni, máskülönben a cikkíró saját magát teszi közröhej tárgyává.

    • Pap szerint:

      Csak a nyelvtannácik rugóznak ilyenen, ha nem tudnak a mondanivalóba belekötni, mások nem tulajdonítanak nagy jelentőséget egy nyilvánvaló elütésnek.

      • barnamackó szerint:

        Először is, anyukádat nevezd nyelvtannácinak, másodszor, ha valaki még az általa kritizált ember nevét sem tudja helyesen leírni, mert a benne munkálkodó indulat miatt nem veszi észre, hogy félreüt, akkor az ne csodálkozzon, hogy kiröhögik.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top