A FÉLonline új interjúsorozatában ifjú költők vallanak a vizsgaidőszakhoz fűződő viszonyukról, kedvenc tanulós zenéikről, illetve túlélési taktikáikról.
Hiába remek költő valaki, sajnos ez még nem elég ahhoz, hogy a vizsgákat is megússza. A FÉLonline most saját szerzőit kérdezte meg arról, milyen zenéket hallgatnak tanulás mellé, valamint milyen taktikákkal próbálják átvészelni a vizsgaidőszakot.
Mohácsi Bálint például most Warren Zevon zenéjére esküszik, megpróbálta magát átblöffölni a világirodalom-vizsgán Esterházy Péter segítségével, de a mutatvány nem sikerült. Purosz Leonidasz a chilei pszichedelikus zenére tanul időnként, Ritó Szabolcs pedig hosszan emlékezett vissza élete leglinkebb időszakára.
Ez valamikor 22 éves korom körül történt az egyik tavaszi vizsgaidőszakban. 2007 tavasza lehetett. Akkoriban jobban érdekelt a kocsmázás meg Joseph Hellertől a 22-es csapdája, mint a vizsgáim. Tételesen felsorolva az akkori pimaszságaimat, kezdjük azzal, hogy az ELTE Általános szociális munka szakán tanultam, és harmadéves lehetettem, de addigra még nem sikerült felkelteni az érdeklődésemet a tanulmányaim iránt. Egyszerűen kellett egy diploma, és mivel műszaki irányból nyergeltem át humánra, nagyon megtetszett, hogy nincsenek napi szintű kötelezettségek, számítások stb.
Volt két keményebb tantárgyam abban a félévben (…). Mivel én aktívan a 22-es csapdáját olvastam, és amúgy sem érdekeltek a tantárgyak, szegény édesapámat kezdtem „zsarolni” azzal, hogy ha ő javasolta nekem ezt a szakot (márpedig így történt), akkor segítsen. És mivel ő a humán szférában szép karriert futott be, szakmailag magasan képzett volt, na meg sikerült hatni a lelkére, megírt nekem két 5-ös dolgozatot. A bökkenő ott kezdődött, hogy az egyikből referálni kellett…
Az egészet itt olvashatod.
