Hárman is öngyilkosok lettek a szülővárosomban, mialatt a könyvet írtam

A Könyvhétre érkezik a Móra Kiadónál a Kötéltánc. A szerzőt, Németh Esztert, számos Librarius-interjú riporterét ezúttal mi kérdeztük. Villáminterjú.

Milyen érzés a mikrofon túloldalán?

Zavarbaejtő.

Milyen egy anti-lányregény?

Remélem, szintén zavarbaejtő. A lányregényekben a főhősnő kiállja a próbát, átesik némi jellemfejlődésen, felnőtté válik. Az én elbeszélőm, Lia elbukik. Többek szerint elég nyomasztóra sikerült írni, aminek igazából örülök, bár próbáltam humort is belecsempészni, ahol hagyta a szöveg és a téma.

Mi szerinted a három legfontosabb dolog a könyveddel kapcsolatban?

Például, hogy a blog 2015 őszén indul. Vagyis a megjelenéskor még el sem kezdi Lia írni. Kíváncsi lennék milyen jelen időben olvasni.

Aztán az egy, fix nézőpontból rögzített eseménysorozat és jellemek.

És végül, ami számomra fontos, írás közben szórakoztam vele: intertextuális játékok. Irodalmi művek, filmek, ilyesmi. Hogy ne legyen olyan nyomasztó, legalább írni.

Nyomasztó volt?

Az. Miután először kitettem a pontot a végére másfél éve, láttam, hogy hárman is öngyilkosok lettek a szülővárosomban, ahol a regény játszódik. Ráadásul az egyik srácot ismertem is.

És nemrég olvastam, hogy a 15-19 éves kamaszlányok körében az öngyilkosság lett a vezető halálok. Miközben épp drámajátékot írok belőle középiskolásoknak. Úgyhogy a múlt időt el is hagyhatjuk.

Mész vele középiskolákba?

Június ötödikén, péntek délelőtt lesz egy iskolai bemutató, ez a drámajáték. Este hatkor pedig a bemutató az Aranytízben.

De szeretnék vele menni kamaszokhoz, nem feltétlenül csak íróként, drámatanárként inkább.

A könyvből itt olvashatsz részleteket, ez pedig egy rövid tartalmi ismertető:

Konrád Lia tizenhét éves vidéki lány. A fullasztó kisvárosi környezetben hiába keresi az egyensúlyt két élet, két fiú, de legfőképp a külvilág és saját elvárásai között. Torz tükörben látja önmagát, titkos blogjában vall arról, hogyan hagyják cserben egymás után szülei és barátai…

Németh Eszter blogregényében megdöbbentő hitelességgel mutatja be az 1995 után született digitális generáció útkeresését.

Megosztás: