Itt a Canon digitális könyvpályázatának nyertes kézirata

1-1tengerhezerkeztem

A könyvpályázat nyertese idén Halász Margit lett a Kalandozó klasszikusok című kéziratával. Az ünnepélyes eredményhirdetés vasárnap lesz a Vörösmarty téri színpadon, adta hírül a Vörös Postakocsi.

A pályázat támogatásával a Magyar Írószövetségnek az volt a célja, hogy a magyar könyvpiacra jellemző egyre kisebb példányszámú szépirodalmi művek írói nagyobb lehetőséget kapjanak műveik megjelentetésére.

A pályázat nyílt, bárki részt vehet rajta, aki kéziratának szerkesztett változatát valamely Magyarországon működő kiadón keresztül 2015. május 15-ig eljuttatja a konyvpalyazat@canon.hu e-mail címre. A beérkezett szépirodalmi művek közül szakmai zsűri választ ki összesen 12 alkotást, melyeket a Canon Hungária Kft., mint a pályázat kiírója díjmentesen kinyomtat 250-250 példányban, a pályázót csak a 40,000 forintos kötészeti díj terheli. A bírálati szempontok között egyaránt szerepelnek tartalmi és esztétikai kritériumok, vagyis a célunk 12 értékes mű megjelentetése kiemelkedő minőségben.

A 12 nyertes már elkészített könyve indul a pályázat keretein belül megtartott „Legszebb Könyv” versenyen is. A pályázat eredményhirdetésére a könyvhéten kerül sor, a „Legszebb Könyv” díjat szeptemberben ünnepélyes keretek között adjuk át a nyertesnek, amikor az összes kész kinyomtatott nyertes pályázati mű átadásra kerül.

Halász Margit író, tanár a Kalandozó klasszikusok című kéziratával nyerte meg a pályázatot. Hét önálló prózakötete jelent meg, számos irodalmi díj birtokosa.

Részlet a nyertes kéziratból:

Átok városban nem lehet álmodni, pocsolyavárosban pláne nem. Hát ezért vágyott pogány lelkem a török Riviérára. Sápadt vagyok, fess pirosra, Nap, gondolom a kis hotelszoba tükrében szemlélve elhasznált magam. Még ki sem óhajtom pakolni a holmijaimat, a tengerhez sétálok. Meleg szelek csapnak arcon, vérvörös hibiszkuszok lángszirmain oltalmat keres szemem. A hotelpark egyébiránt banánfákkal és pálmafákkal pitykézett, itt-ott tubarózsák virítanak. A Nap lekacag, ni, itt vagy te is, nahát! Én, aki a hepehupás Biharságban nyolc meggyfa árnyékában hűsöltem huszonketted fél évig, és vártam a Csodára. Aztán nagy búban felkerekedtem és meg sem álltam pocsolyavárosig. De félre a posvány múlttal, a tréfás verebek belecsiripolnak a vágyaimba. A madárkák a fürdőzők kerge morzsáit gyűjtik, aztán a basa rózsákra szállnak. A parton a forró homokban, mint szent Talányok, szalmatetős napernyők imádkoznak. Alattok meg-megbúva két-két nedves ágy és egy nótaságos asztalka, rajta minden földi jó. Szfinx-asszony fekszik az egyik ágyon elterülve, hason, több ezer éves Búval az arczán csoda-csókra vágyakozva. De van helyette tenger, és élete helyett napbalsamos órák. Milyen szép halott lesz ez az asszony, gondolom, ha eljön érte a zord Bizonyos. De addig! Addig csak messziről szemlélheti az Öröm hajóját, melyen ricsajos lánykák és szintugyanennyi ifjú temeti a Bánatot a legvidámabb nóták kíséretében. Jaj, jaj, jaj, Szfinx-asszony, mért élsz a múltban?, kérdezi egy pacsirta-álcás sirály.

Egy fekete pillangót látok felém röppenni, de félreállok, én nem hiába jöttem ide. Én nem akarok sírni a Taurus-hegyek alatt. Nem kripta-illatot vágyom szagolni, hanem a Vígság viola-illatát. A fekete pillangó rászáll az asszonyra, ő nem mozdul félre, vérpiros kalapját nyújtja a bánat lepkéje felé. Amaz gazul ráfészkeli magát, lesz belőle bal Sors, és a Szfinx-asszony a fejére teszi Halál-koronának.

Egy bamba, gatyás, málészájú legény a hölgyikéje combjából tépkedi a szőrszálakat. Közel hajol az előbb említett testtájékhoz, a hepehupás vén Biharságban az ilyet a lompos, bús kutya is megcsaholná. Béborítja szívemet rózsaszín fátyollal a kétely, csak tán nem az én véreim? De nem, nem hunok Hunniából, hanem oroszok Pétervárról. Töff-töff, nagy vízi szekér köt ki a parton, róla szent Mámorba temetkezett Tökmag Jankók kóvályognak le, eltemetni való bánat mindig akad. Bilincs vágyakba tévedt életek, bús cselédei az Akaratnak, hát számotokra sehol sem terem virág?

A lebukó nap fényét lesem, ezer elcsókolt csók méze édesíti száraz ajakam. Gyere, Isten, hozd elém a Mát, azaz inkább mégis csak a friss, üde Holnapot. Este a kis hotel szobámban imádkozom, kerge pók, én, jól befontam magam. Gyere, Isten, szaggasd szét a hálóm.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!