A korrumpálhatóság nem csak a politikai vagy gazdasági botrányok főszereplőinek „privilégiuma”. Bár a nagyságrendek különbözőek, mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben felmerül a korrupció lehetősége, írja magyarázatában a K-monitor.
A korrumpálhatóság területén is akadnak egyéni különbségek: vannak, akiknek a korrupciós helyzetek csábítóbbak, és vannak, akiknek kevésbé azok. Ha tisztában vagyunk vele, hogy sebezhetőek vagyunk a korrupcióval szemben, jobbak az esélyeink, hogy tudatosan elkerüljük a rossz döntéseket. Mindemellett azt is fontos megjegyezni, hogy ha esetleg az átlagnál nagyobb mértékben is vagyunk hajlamosak engedni a korrupciós helyzetek csábításának, ez semmiképp sem ad felmentést az alól, ha végül valóban engedünk neki –
viszont büszkébbek lehetünk magunkra, ha ellenállunk.
Kutatások szerint a korrupcióra való hajlandóságunk mértéke nagyban függ az ismerőseink, a barátaink iránti lojalitásunk szintjétől. A közeli ismerősök közötti erős kapcsolat megjelenik morálisan elfogadható és kevésbé elfogadható helyzetekben is. Természetesen szép és teljességgel helyénvaló, ha igyekszünk segíteni egymást a barátainkkal, azonban észre kell vennünk, ha egymás segítése már a
tágabb közösség érdekeit sérti, annak értékeibe ütközik.
Bizonyos országokban, így Magyarországon is, a családhoz, a barátokhoz, a közeli ismerősökhöz fűződő kapcsolatok jellemzően erősebbek, mint a tágabb közösséghez, társadalmi intézményekhez fűződő kapcsolatok. Az ilyen országokra gyengébb gazdasági teljesítmény jellemző, kevésbé versenyképesek, lakóik között alacsony az egymás iránti bizalom, a lojalitást többre tartják, mint a hatékonyságot, és, ami tesztünk szempontjából a leglényegesebb: egyértelmű, erős korreláció mutatható ki a csoport-kollektivizmus és az érzékelhető korrupció magas szintje között. A korrupció egyik ellenszere tehát a közeli kapcsolataink és a tágabb
közösséghez fűződő viszonyaink egyensúlyában rejlik.
A másik ellenszer – teszem hozzá – a jóléti társadalom kiépítése tragikus hirtelenséggel, hiszen amíg a világi javak kevesebbek, mit amennyien ácsingózunk utánuk, addig mindig lesznek az átlagosnál jobbak törekvő korrupt figurák. És mindig lesznek az elosztásban ügyködők, döntéshelyzetben lévők is, akik nem eléggé hisznek az öröklétben vagy a pokolban, de még a közmondásban sem: addig jár a korsó a kútra… A mindenkori magyar kormányoknak és holdudvaraiknak a jelek szerint saját, külön bejáratú udvari gumikorsó-készítőjük van. Vagy inkább gumitalicska, gumikamion. Gumiország, gumiszabályok.
Na de sok a szöveg: tölts magadnak.
