Számos nőnél a császármetszés a fizikai fájdalmakon túl, komoly lelki gondot is okoz, amelyet évekig hordoznak magukban, mert képtelenek feldolgozni azt, hogy nem önerőből szültek, hanem segítséggel. Az Anyasebek című kötet személyes történeteken keresztül próbál segítséget nyújtani mindazoknak, akik nem csak a testükön hordják a heget.
Sokan élünk együtt azzal az érzéssel, amit a császármetszés okozott bennünk. Míg nem találkoztam másokkal, azt hittem, egyedül vagyok ezzel. (…) gyakran úgy éreztem, nem vagyok normális, mert nem is igen tudtam, honnan ered ez a belső fájdalom. Belenéztem a gyerekem szemébe, s csak arra tudtam gondolni, bár csak ne érezném azt a vágást ott, ahol a legjobban fájhat, a lelkemen.
– olvasható az Anyasebek című könyv előszavában.
A szerző, Berencsi-Eke Csilla, maga is átesett a császármetszés okozta testi és lelki fájdalmakon. Anyasebek című kötete tanulsággal és talán megnyugvással szolgálhat azoknak a kismamáknak, akik hasonló módon képtelenek feldolgozni azt, hogy nem természetes úton szültek. Én nem gondoltam volna, hogy sokan ettől szenvednek, mondván, ha nem élik át a szülés gyönyörét, akkor nem is igazi anyák. Ez szerintem marhaság, nem attól lesz valaki anya, hogy egyedül hozta világra a gyermekét, vagy kiszedték belőle. Az Anyasebek egy olyan gyűjtemény, amely különböző kategóriáknak megfelelően valós történeteket közöl, szülésen átesett nőktől, legyen az programozott császár, természetes szülés, császár utáni hüvelyi szülés stb. Szerencsére nem csak ennyiből áll a mű, ha így lenne, akkor nem lenne több, mint egy kismamás fórum a nők lapja cafe-n, ugyanis pár szövegre rá fért volna egy alapos szerkesztői munka. Ezeket a sorokat olvasva olyan érzésem volt, mintha az e-mailen érkező történeteket egy az egyben beillesztették volna a könyvbe. Erénye azonban a válogatásnak, hogy néhány izgalmasabb tapasztalatot, interjú formájában közöltek. Ilyen például Kati esete, akinek 14 gyermeke van, mind a 14 császármetszéssel jött világra. A könyvben néhány történetet könnycsepp szimbólummal jelöltek meg, azzal a céllal, hogy figyelmeztesse az olvasót, itt most különösen kemény sorokkal találkozhat. Kati története pont nem ilyen, pedig szerintem megérdemelt volna egy ilyen jelzést. Amikor arról olvasok, hogy már az orvosok sem akarták vállalni a műtétet kb. a hatodik császár után, és Katinak mára már olyan vékony a hasfala, hogy nem is tudja, van-e benne izom, az kissé sokkoló. A történetből elég hamar kiderül, hogy ez a nő azért töltötte gyakorlatilag az egész felnőtt életét (28-42 éves koráig csak szült) lényegében teherbe eséssel, mert mélyen vallásos és hisz abban, hogy Isten akarata mindenek felett áll.
Lényegében a szülési traumákról az mondható el a könyv alapján,
hogy a nőknek nagyon fontos a meghitt, emberi bánásmód a kórház falai között, amelyet – nem csodálva – a magyar egészségügyben nem igazán kapnak meg. És, hogy miért olyan borzasztó élmény császárral szülni? Ezt nem csak a kismamák beszámolói magyarázzák meg, hanem Ferenczi Beáta családterapeuta, dúla és gyermek szakpszichológus által összeállított magyarázó fejezet. Egyes nők ugyanis traumaként élik meg azt, hogy elvesztik az irányítást a testük felett és veszteségként könyvelik el, hogy nem képesek egyedül világra hozni gyermeküket. Több történet is arról tanúskodik, köztük a szerző sajátja is, hogy ehhez később szakember segítségét kellett kérniük, hogy különböző terápiák során képesek legyenek feldolgozni a császárral járó, lelki sebeket.
A személyes beszámolókon kívül versek is szerepelnek a könyv végén. Kínosan amatőr versek ezek, ezért inkább nem is versként olvasom őket, hanem egyfajta élménylenyomatként, amelyek arról tanúskodnak, hogy mennyire szörnyű dolog megélni egy ilyen tehetetlen, és fájdalmas állapotot. A történetek alapján nem tudom megítélni, hogy mennyire hasznos ez a könyv a célcsoportnak, nekem a kedvem is elvették a gyermekvállalástól, azonban megnyugtató azt olvasni, hogy egyes nők a császár után úgy döntöttek, hogy nem akarnak több gyereket, pár évvel később azonban bátran vállalták a következőt. Hasznos azonban a szómagyarázat, ebből a kedvencem a CSUSZ, vagyis a Császár Utáni Szülés. A hüvelyi kifejezés még belefért volna, CSUHSZ-tól még nem változik meg a szó kiejtése, a kifejezés azonban pontosabb lenne, amely az angol Vaginal Birth After Cesarean-ből ered.
Végeredményben érdekes olvasmány az Anyasebek, bár nem vagyok híve annak, hogy bizonyos élethelyzeteket, mint a gyermekvállalás, válás vagy házas élet „szakirodalomból” értsük és dolgozzuk fel, azoknak, akik viszont egyedül érzik magukat a problémájukkal, a sok más könyv mellett ez is elfér a polcon.
Anyasebek, Ursus Libris, 2200 Ft.
