Verebes István pályáját is értékeli ebben az interjúban, s bár szűkebb környezetében harmónia uralkodik, arról megvan a véleményen, miként erodálja a politika a színházak világát. Az erdelyiriport.ro oldalon olvastuk Simon Judit interjúját.
Úgy húsz évvel ezelőtt a közelembe becsapott a villám, meghalt a barátom 16 éves fia. Ez olyan sokk volt számomra, hogy attól kezdve átalakult az egész értékrendem. Másodlagossá vált a karrier, a pénz, a dühösségek, a politika, hadd ne soroljam. Láttam a legjobb barátomat, hogy összeomlott az élete. Nekem van, hála a Jóistennek három kiváló és egészséges gyermekem, és most már négy unokám. Normális életet élek egy Zalaegerszeg közigazgatási területéhez tartozó faluban. Elégedett ember vagyok. Szép pályám volt. Amit a pályán akartam, azt átéltem, még többet is.
Verebes István arról is mesél, mi történt a rendszerváltás idején a komáromi színház társulatával:
…attól kezdve Pesten akartak színészek lenni, szappanoperákban vágytak játszani. Kinyílt egy szelep, ami sodorta magával a társaságot. Persze, a lehetőségek nem voltak adottak, de a színészek állapota kicsit fellazult. A politika, pontosabban a rossz mérgek is beáradtak.
A POSZT-tal kapcsolatban kialakult helyzetről is elmondja a véleményét:
Amikor Koltay Tamás kritikus, a Színház folyóirat főszerkesztője azt mondja, hogy Vidnyánszki Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke annektálta a szakmát, mindent ő mond meg, ő osztja az észt, és ő szabja meg az értékrendet – ezt én mondhatnám –, de Koltay nem mondhatja, mert 30 évig ő mutatta az irányt. Ő volt benne minden kuratóriumban, ő írta meg, hogy mi legyen a trend, ő szállt ki bizonyos minőségekben, ő volt a színházi osztály vezetője a televízióban, ő mondta meg, milyen előadásokat kell közvetíteni.
Ha a teljes beszélgetésre kíváncsi vagy, megtalálod az erdelyiriport.ro oldalon.
