Távozik Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, de most mesélt az elmúlt évek tapasztalatairól és történéseiről.
Méhes Márton már az öt évvel ezelőtti pályázati anyagában megfogalmazta a Duna-stratégiát, ami arról szól, hogy a folyó nemcsak kereskedelmi és gazdasági értelemben, hanem kulturálisan is a nemzetek együttműködésének, párbeszédének nagy szimbóluma. A Duna menti országokban szinte mindenkinek van valamilyen személyes élménye, története ami a folyóhoz kapcsolódik. Az igazgató elmondása szerint ennek kínál keretet a Donau Lounge programsorozat, amely immár márkavédjeggyé vált. Az eddig Bécsben, Bukarestben, Marosvásárhelyen és Lembergben bemutatkozó projektben 11 Duna menti ország íróival, történészeivel és a Dunához kapcsolódó művekkel, aktuális témákkal ismerkedhetett meg a közönség.
A távozó igazgató szerint egy külföldi országban működő magyar kulturális intézet sikerének fontos garanciája lehet, hogy ne békaperspektívából próbáljon a befogadó országgal egyeztetni és ne kész kínálatot tegyen a másik fél elé, hanem olyan programokat kínáljon, amelyekben van közös kapcsolódási pont. Fontos feltétel továbbá, hogy a két fél valódi partnerként tudjon részt venni a tervek kidolgozásában.
Szerinte ilyen volt a januárban megnyílt Hagenbund-kiállítás. A szervezők az osztrák művészszövetségből kiemeltek hat magyar alkotót és a Belvedere múzeumban nyíló tárlat kapcsán rendezték meg A Hagenbund magyarjai című tárlatot a Collegium Hungaricumban. A magyar alkotók ezen művei főleg osztrák gyűjtők tulajdonában vannak – mesélte az igazgató és kiemelte: ezek mind olyan kapcsolódási pontok, amely miatt az osztrákoknak is fontossá válik egy magyar kulturális intézet által szervezett kiállítás. Az intézetnek teljes szabadsága van abban, hogy a projekteket miképpen tálalja az itteni közönségnek. A kötelezettségek leginkább abból fakadnak, hogy a látogatók milyen programokat várnak el. A táncházhoz és a gyermekkuckó-foglalkozásokhoz nemcsak a törzsközönség, hanem az intézet szervezői is ragaszkodnak, hiszen bevált sorozatok.
A leköszönő igazgató az öt év egyik nagy eredményének nevezte, hogy sokszor ki tudtak lépni az intézmény falai és a megszokott keretek közül. A Strandbar Herrman nevű népszerű, nyitott bécsi szórakozóhelyen három éven át szerveztek szezonálisan kulturális minifesztiválokat, 2010-ben például Pécs vendégeskedett itt. Mint mondta, mindig nagy dilemmát jelentett, hogy mennyire menjenek ki a „házból”. A két modell egymást mellett működik jól, néhány program felkínálja, hogy külső helyszínen tartsák, azonban van, amikor a magyar ház válhat találkozóhellyé. Példaként említette az őszi Vienna Design Week keretein belül megrendezett Pecha Kucha-estet, amelyen új arcokkal, olyan osztrák fiatalokkal találkozott, akik korábban nemigen jártak a CH rendezvényein.
Méhes Márton nagy eredménynek tartja, hogy jelentős összegekből tudtak programokat rendezni tavaly. Számos alkalommal az évfordulók, aktuális események miatt komoly magyar kormányzati támogatás érkezett, elég akár az uniós elnökség évére vagy a 2012-től működő könyvvásári részvételre gondolni. További pluszforrást osztrák állami, valamint magyar és osztrák céges szponzorációból tudtak előteremteni.
Arról nincsenek pontos mérések, hogy mennyire jut el a CH híre az emberekhez. A kulturális programok összetett véleményformáló erőt jelentenek, ebből nem biztos, hogy jól kivehető egyetlen egy komponens, például hogy mennyire működik jól és hatásosan egy adott programunk.
– mondta Méhes Márton. Ugyan Magyarország Ausztriában gyakran kerül a politikai támadások célpontjába, ennek azonban szinte semmilyen kihatása nem volt a CH működésére. Méhes Márton korábban a berlini CH igazgatóhelyettese is volt. A németországi tapasztalatok főleg a napi munkában segítették, mert a kulturális közeg és a történelmi összefüggések miatt a magyarokhoz közelebb áll a bécsi lelkület és viselkedés. Könnyebbségnek nevezte azt is, hogy korábbi megbízatása miatt már ismerte a kulturális intézetek működését, ezért gyorsan tudott reagálni a kihívásokra.
