Zajlik a Parasztopera Fesztivál, amelynek második előadását a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójának egykori növendékei adták elő az Átriumban. Részletek Sós Eszter beszámolójából, korábban már itt és itt írtunk a fesztiválról.
A Parasztopera Fesztivál második előadásaként a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójának egykori növendékei adták elő 2013-as vizsgaelőadásukat, melyet Földes Tamás rendezett, aki sajnos a fesztivált megnyitó beszélgetésen nem tudott jelen lenni, így nem ismerhettük meg az ő viszonyát a Pintér Béla-darabbal kapcsolatosan. Az előadásból azonban az mindenképpen kirajzolódott, hogy a rendező olyan erősnek érezte magát a szöveget, hogy egy egészen intim közegű, minimális díszletezésű, mindössze egy zongorával kísért előadást hozott létre, amelyben a színészek apró rezdülései segítségével bontakozik ki a dráma.
Mindenképpen üdítő jelenségként hatott a látványos, kórussal és zenekarral kiegészülő miskolci előadás után ez a látványban és érzéki hatáskeltésben jóval szerényebb produkció. A kamara-jelleget erősítette, hogy az adott jelenetben nem szereplő színészek a színpad szélén, egy padon ülve várták színre lépésüket. A díszlet pedig mindössze egy asztalból, és pár székből állt, ám ebben az előadásban is jól látható helyre került a tékozló fiú arcképe, melynek azonban most dramaturgiai funkció nem jutott.
A legfontosabb tárgy Földes rendezésében minden kétséget kizáróan a fejsze, amely mintegy totem-szerűen van jelen mindvégig az előadásban, egy farönkbe állítva, és az apa a sötét múlt szimbolikus tárgya felé fordulva idézi fel egykori „durva paraszt” énjét. Vizi Dávid tolmácsolásában nem egy nyámnyila, felesége által elnyomott és irányított figurát láthatunk, hanem egy lelkiismeretével folyamatosan küzdő, szenvedő alakot. Bár a szereplők közel egykorúak, ezt mind az apa, mid az anya (Jenes Kitti) esetében hamar elfeledjük, mivel remekül érzékeltetik a több mint húsz év plusznak az érettségét, komolyságát.
A kissé didaktikus befejezés azonban különös és egyben exkluzív színezetet nyer, mivel 2015. április 30-án megtörténik az, amelyik nagy valószínűség szerint korábban egyetlen másik Parasztopera előadásban sem: az idegen nem a fejsze által nyeri halálát, hanem kés végez vele. Merthogy a fejsze feje a fában maradt, a nyele pedig Vizi Dávid kezében, aki a farönktől az asztalig tartó, a közönség aggodalommal színezett derültsége övezte út során úgy dönt, hogy a törött nyél helyett inkább a cowboy eldobott kését használja gyilkos szerszámként.
