„El lehet innen menni!” De el akarunk-e menni? Mit jelent ma Magyarországon kivándorlónak és bevándorlónak lenni? Aki elindul, kalandvágyból vagy kényszerből teszi? Engedi-e az identitásunk, hogy új hazát válasszunk? Mi minden válhat nyelvvé egy idegen országban?
A Maradék összművészeti kezdeményezés, élő kiállítás képzőművészet, tánc, színház, zene és irodalom határán. A Ziggurat Project művészei migrációt érintő kérdéseket és problémákat vetnek fel. Különböző médiumok alkalmazásával izgalmas, interaktív befogadói horizontot teremtenek, ahol a szavak mozgásba lendülnek, a színészből szénrajz születik, a nyers tészta életre kel a bábos testén, a tánc zenévé válik, a kottavonalak pedig versek. Elektronika, multimédia és bárpult találkozik termőfölddel, anyatejjel és agyaggal. A kiállítás főszervezőjével Sarlós Flóra Eszterrel beszélgettünk.
Hogy kezdtetek el ezzel a témával foglalkozni?
Olvastam egy cikket egy parlamenti vitáról azzal kapcsolatban, hogy az, hogy a fiatalok tömegével elhagyják az országot az kényszer vagy kalandvágy és nagyon elkezdett foglalkoztatni a kérdés. Biztos voltam benne, hogy ez nem ilyen egyszerű és hogy nem lehet ezt a kérdést ilyen egyszerűen lezárni.
A téma foglalkoztatott, de hogyan alakult át kiállítássá?
Felkértem néhány művészt, akikről azt gondoltam, hogy érdekesen gondolkoznak a világról, és vártam, hogy valamilyen formában reflektáljanak a témára.
A végleges formanyelv hogyan alakult ki?
Elkezdtünk találkozgatni és közösen gondolkozni. Mindenki hozott ötleteket. Vitatkoztunk. Saját tapasztalatokról beszélgettünk.
Jellemzően egyetértettetek egymással?
Annyira különböző véleményen volt ez a 10-12 ember, hogy ezen indultunk el a projekt megvalósítása során. Utána mindenki hozott egy projektötletet és elkezdtük kidolgozni.
Mik voltak a legjellemzőbb érdekkülönbségek?
A csapatban a legtöbben magyarok vagyunk, közülük ketten külföldön nőttek fel, bár magyarlakta területen, illetve van egy francia és egy belga résztvevő is. Vannak olyanok, akik éltek már egy ideig valahol máshol és vannak, akik soha, de van egy olyan fiú is, akinek az anyukája meg a nővére is más-más országban lakik, ő ennek dacára soha nem akar elköltözni itthonról. Szóval nagyon sokfélék vagyunk, ebből adódóan, nagyon sokféle elképzeléssel.
A formanyelv az első pillanattól eldöntött volt?
Igen, rögtön tudtam, hogy kiállítást szeretnék. Az egyetlen különbség, hogy az elején több képzőművészre gondoltam.
A kiállítás végén a látogatók kapnak válaszokat a miértekre?
Nem. Próbálunk sok kérdőjelet hagyni, hogy az emberek tovább tudjanak gondolkodni ezen a témám. Mi csak néhány elképzelést mutatunk meg és bízunk abban, hogy ez elindít valamit azokban, akik megnézik a kiállításunkat.
Közreműködők: Antal Malvina (képzőművészet), Bot Ádám (táncművészet), Czakó Máté (fizikai színház), Kalmár Ákos (mozgás, színház), Kárpáthegyi István (képzőművészet), Kovács Emese (táncművészet), Lakos Fanni (színház), Lukács Gergő (táncművészet), Magolcsay Nagy Gábor (irodalom), Makra Viktória (színház), Sam Matysen (fotó, videó), Munkácsi Ádám (élő zene, zeneszerzés), Sarlós Flóra Eszter (táncművészet), Somlai Anna (táncművészet), Szabó Attila Casey (zeneszerzés) és Szabó Kristóf (videó).
A kiállítás legközelebb, április 26-án a MÜSZI-ben lesz látható 18.00 és 20.00 órától. A csoportlétszám maximum 30 fő. Regisztráció: zigguratpro@gmail.com
