Kjell Westö svéd nyelven író finnországi szerző az Északi Tanács Díjával jutalmazott Délibáb, valamint a Finlandia-díjjas Ahol egykor jártunk című regényei a 20. század első évtizedeinek Helsinkijében játszódnak, és elsősorban az 1918-as finnországi polgárháború eseményeit, előzményeit és utóhatásait járják körül
– jellemezte az írót a pódiumbeszélgetésen Jávorszky Béla, a Széphalom Könyvműhely gondozásában megjelenő Délibáb magyar fordítója. Kjell Westö elmondta, sosem készült tudatosan írónak, elsősorban zenész szeretett volna lenni, de nem volt hozzá elég tehetsége.
Azt azonban már kisgyermekkoromban tudtam, ha sikeres és boldog akarok lenni, meg kell tanulnom valamilyen módon kifejezni magam.
– tette hozzá. Mivel nem volt művész a családban, először újságírást tanult, majd verseket és novellákat kezdett írni. A regényírásba csak ezután vágott bele, azonban saját bevallása szerint nem érezte magát írónak egészen ötödik kötete megjelenésig.
Finnországban az 1918-as polgárháború hónapjait vagy elhallgatják, vagy különböző politikai oldalaknak megfelelően értelmezik. Legtöbben azonban csupán mint +1918-as eseményekként+ utalnak erre az időszakra. Szerintem ez szégyenletes elhallgatása egy 37 ezer áldozattal járó véres konfliktusnak.
– indokolta az 53 éves író Jávorszky Béla kérdésére, hogy miért kezdett a finn irodalomban igencsak ritkán feldolgozott 1918-as történtekről írni. Témaválasztásában családi traumák is közrejátszottak, ugyanis mindkét nagyapja a Szovjetunió ellen harcolva esett el a második világháború alatt.
Mindez meghatározta a gyerekkoromat. Mindig úgy éreztem, a családomban az elhallgatás fátyla borul ezekre a tragédiákra, kíváncsi természet révén pedig nagyon érdekelt, miért nem beszélnek róla. Később azonban, talán a trauma nagysága miatt is, inkább a második világháborút megelőző időszak felé fordult az érdeklődésem.
– mesélte, hozzátéve, hogy az elmúlt két évtizedben szerencsére felszakadni látszanak a Szovjetunió elleni téli háborút, és az 1918-as polgárháborút övező tabuk a finn társadalomban. Kjell Westö kitért arra is, hogy bár svéd nyelven írja regényeit, identitása kettős, egyszerre tartja magát finnek és svédnek.
A svéd kisebbségnek nagyon régi történelmi gyökerei vannak, az én családom a 16. században érkezett Finnország területére. A felmenőim mind anyai, mind apai oldalon svédek, azonban én már kamaszként elhatároztam, hogy kétnyelvű leszek
– mondta el.Hozzátette: a svéd sokáig a hatalom és a pénz nyelvének számított Finnországban, ezzel kapcsolatban ma is él egyfajta történelmi keserűség. Szerencsére azonban Finnország alkotmánya teljes egyenjogúságot biztosít az alig 6 százaléknyi, fogyatkozó svéd kisebbségnek.
A L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Ahol egykor jártunk című regény magyar fordítójának, Papolczy Péternek a kérdésére Kjell Westö elmondta, Finnországban ma is sokan küzdenek azzal, hogyan nézzenek szembe felmenőik 1918-as tetteivel.
Erős az elhallgatás igénye, az emberek félnek mélyre ásni, tartanak a borzalmas tettek felidézésétől, amelyeket olykor saját nagyapáik, dédapáik követtek el. Megértem őket, természetesnek tartom, hogy félnek megtudni ezeket a dolgokat.
– magyarázta.
Hangsúlyozta azonban, hogy a finnek szerencsére alapvetően pragmatikusan állnak a történelemhez. Bár a 20. század első felében – köszönhetően az ellenfeleiket büntetőtáborokba záró győztes „fehérek” bosszúszomjának, és a vereséget szenvedő „vörösök” keserűségének – igencsak megosztott maradt a polgárháború romjain független államot építő finn társadalom, azonban az 1950-es és 1960-as évek jóléti társadalma már valódi összefogást hozott.
Az eseményen Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek olvastak fel egy-egy részletet a bemutatott regényekből.
