Mi az ott? Felhő. De milyen felhő? Nézd már az alakját! Korong alakú, teljesen szabályos. Mintha lenne is benne valami. Na, ne! Nem mondod, hogy te is arra gondolsz!
Nagyjából így kezdődött a párbeszéd a kocsiban, mikor megláttuk ezeket a felhőket. Eltelt pár perc, mire kényszert éreztem, hogy lefotózzam őket. Aztán egyre többször és többször. Az M7-esen kanyarogtunk a Balaton magasságában, négy és fél öt között lehetett április 21.-én, egy hónappal a tavaszi napforduló után. Hol balról, hol jobbról tűntek fel a felhők. Néha pont az út felett. A többi felhő szokványos képet mutatott, vagyis abszolút szabálytalanok voltak. Viszont a korong alakúaknak, több képen látszik, mintha valami sötét magja lenne. Azt gondoltam, forgásból keletkezhet ilyen alakzat, de a forgáshoz képest túlságosan habszerűek és állóak voltak. Megpróbáltam visszaidézni a felhőképződés modelljeit, de egyikbe sem illett bele. Aztán otthon a neten is utánajártam, nem volt köztük még csak hasonló sem.
Az ilyen élmény mindig megindítja az embert, miközben nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni belőle, pusztán dokumentálni, hátha eljut egy szakemberhez, aki pontosan tudja, mit láttam. Az ilyen formák kialakulásához elég speciális feltételek kellenek, ráadásul nem egyetlen felhőkorong volt egyazon éghasábban, hanem több, ami bonyolítja az egyedi eset létrejöttét. De nagyon együtt voltak, az biztos. A szél fújt, de ugyanezt a felhők magasságában nyilván nem állíthatom. Gyönge kis fényképezőgépe van a telefonomnak, de amit most a képen látok, legfeljebb tónusaiban tér el attól, amit a természetes kép mutatott.
Még évekkel ezelőtt, jut eszembe, egy A betű rajzolódott ki az autópálya felett a felhőkből, ilyet se láttam még. Legyen ez a bejegyzés arra jó, hogy akinek hasonló élményei voltak, és esetleg le is fotózta, töltse föl ide kommentben.
És most itt sorakoznak a felhős fotóim, hasonlítani fognak egymásra:
