Nem foglalkozunk az aktuális trendekkel – Ozone Mama-interjú

Nemrég beszámoltunk a Hard Rock Rising versenyről, amelyen először a Fonogram-díjas Ozone Mama zenekar képviselte Magyarországot 2013-ban. A zenekar gőzerővel dolgozik második nagylemezén, az elmúlt időszakról Gábor Andris gitárost kérdeztük.

Debütáló lemezetekkel Fonogram-díjat nyertetek, egy évre rá pedig a Hard Rock Rising vetélkedőn képviseltétek Magyarországot. Számítottatok rá, hogy így felgyorsulnak körülöttetek az események?

Nagyon örültünk, hogy egy éven belül két neves zenei díjat is megnyertünk, az események nem gyorsultak fel addig, amíg nem lett menedzserünk, de valóban büszkék vagyunk ezekre.

Mire emlékeztek a HRR-versenyből, illetve mit tudtatok belőle később profitálni?

Abszolút fair megmérettetés volt. Valójában nem profitáltunk belőle túl sokat, de nyertesként kikerülni nagyon felemelő dolog.

Az Ozone Mama nem kifejezetten játszik trendi zenét. Egy ilyen versenyen ez hogyan tudjátok az előnyötökre váltani?

Az, hogy bizonyos helyeken mi számít trendi zenének az relatív, mi egy könnyen befogadható, dinamikus, valahol a rockzene aranykorát megidéző muzsikát tolunk eredeti (angol) nyelven. Akik szeretik ezt a fajta zenét, ami amúgy pl. Amerikában „népzene”, azok mindig örömmel távoznak a koncertjeinkről, szóval röviden szólva nem nagyon foglalkozunk azzal, hogy mi az aktuális trend.

Játszottatok a Monster Magnet és Airbourne előtt is. Ha jól sejtem, mindkét zenekar szerepelt a bakancslistátokon. Kikkel játszanátok még szívesen?

Mindkét zenekar előtt megtiszteltetés volt játszani. A lista nagyon hosszú, de amennyiben ellátogat hazánkba a Baby Woodrose, a Rival Sons, a Crobot, vagy bárki, akit nagyra tartunk ebben a műfajban, szívesen nyitunk nekik. Valójában ebben a vintage-classic-americana rock műfajban sokak szerint egyedüliként képviseljük kis hazánkat, legalábbis az angol nyelven éneklők közül.

A fotót Barta Imre készítette.

Tavaly akusztikus koncertjeitek is voltak. Nem hiányoztak a pedálok?

Az akusztikus koncertek teljesen más felszerelést igényelnek részemről, de egy hangerő és egy eq-pedál azért itt is figyel a lábamnál (nevet).

Ősszel elég tisztességesen körbejártátok az országot. Hogyan fogadta a zenekart a vidéki közönség?

Minden hely más és más, általában jó a fogadtatás, de mivel itthon nem a mainstream vonalat képviseljük, önerőt igényel az, hogy eljuttassuk a zenénket a közönséghez. A legjobb érzés az, amikor odajönnek koncert után és azt mondják, hogy mostantól mi vagyunk a kedvenc zenekaruk (nevet).

Volt egy kis mozgolódás a tagság tájékán az elmúlt években, hogyan szuperál az új felállás?

Egy új, megbízható felállás mindig profibbá és örömtelibbé varázsol egy csapatot, így van ez nálunk is. Sok időt, feszített munkát és főleg kitartást igényel a zenekar, ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy előbbre juthassunk. Most már szerencsére van egy ügyes és agilis szervezőnk is. Marcival (az Ozone Mama énekese) hálásak vagyunk az új tagoknak, jól teszik a dolgukat.

A The Starship Has Landed 2011-ben jelent meg. Hogy álltok az új dalokkal? Mik a terveitek az idei évre?

Igen, az albumot pedig a Freedom EP követte 2013-ban. Idén jelenik meg az új nagylemez, melyet nyáron egy klip előz majd meg. Már nagyon várjuk, hogy stúdióba vonulhassunk, jól állunk az új dalokkal. Lesz néhány fesztiválfellépés és további koncertek országszerte, valamint végre külföldön is megmutatjuk magunkat. Ezenkívül májusban készülünk egy speciális tematikus esttel, melyről még nem árulhatunk el többet, de a részletek április közepén lelepleződnek.

(A nyitóképet Barta Imre készítette.)