Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők– Metropolis Média Group/Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordító: Varga Csaba – puha kötés, 280 oldal – ISBN 9789639828261
Az lenne igazán jó, ha a Hajszőnyegszövők című regényt ki lehetne rántani a sci-fi-gettóból, s úgy tekinteni rá, mint egy regényre. Pontosabban: egy kísérletezésben egészen messzire menő, meghökkentő regényre, mely képes arra, hogy egy autonóm és hiteles világot teremtsen.
A nagynevű sci-fi szerzők nem német nyelvterületről szoktak kikerülni, és ezen – nagyszerűségétől függetlenül – ez a könyv sem fog sokat változtatni. Eschbach nevét leginkább a Jézus videó című regény kapcsán ismerheti a magyar olvasóközönség, de van még jónéhány érdekes mű a szerző puttonyában. (Kár, hogy ezek nyilván csak akkor „fordulnának” magyarra, ha sikert lehetne remélni tőlük…)
- Az Istent játszó Ember minden korban elbukik
- Ó, Krisztus, Te Világ Interfésze
- Ne bízz senkiben, aki elmúlt 25!
Pedig a hajszőnyeg-regényben tényleg megvan minden, ami miatt zabálni kellene. Akármennyit gondolkodom rajta, egyszerűen nem találok olyan regényt, ami történetmesélésében és szerkezetében ennyire vad és messzire rugaszkodó lenne. Szinte már idegesítő – s így nagyszerű –, ahogy Eschbach játszik az olvasóval. Már az első fejezet végén kinyiffantja azt a szereplőt, akiről azt gyanítottuk, hogy akár a hajszőnyeg-történet főszereplője is lehet(ne). És ezt rendre elköveti! Ráadásul az olvasó csak kapkodja a fejét, ahogy fejezetről-fejezetre haladva megpróbál rájönni, hogy a teljesen új szereplőknek és helyszíneknek mi köze van a korábban olvasottakhoz. Mindenkit megnyugtatok: a történet végül összeáll, s elmúlik az érzés, amit a drága Lautréamont (1846-1870) fogalmazott meg:
Szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon.
A regény által sugallt legfontosabb kérdés sem a science fiction világába tartozik, hanem olyasmi, ami naponta ránk ég: mi legyen a funkciójukat vesztett, évszázadok alatt kialakult és belénk éget – mára már értelmetlen – hagyományokkal? Lehet-e, érdemes-e harcolni ezek ellen, s miféle áldozatokkal jár a tabudöngető hagyományrombolás?
Ne hallgassatok azokra a hangokra, melyek a kételyt hirdetik, meg a hitetlenséget! Fületek ne hallja meg az eretnek beszédet! Mindenekelőtt azoktól kell tartanotok, akik azt hazudják, hogy nektek magatoknak kell az igazságot kideríteni. Semmi sem állhat távolabb a valóságtól. Az igazság túl nagy ahhoz, hogy megérthesse egy parányi, halandó emberke. Nem. Az igazság csak úgy lehet osztályrészetek, ha szeretettel eltelve, engedelmesen leborultok a császár előtt, és csak azon az úton haladtok tovább…
– hirdeti a regényben Semjén Zsolt a prédikátor, aki ellensége annak, hogy az emberek végre saját kezükbe vegyék a sorsukat, s megszabaduljanak a hajszőnyeg-gyártás évezredes tradíciójától és a hozzá kapcsolódó kegyetlen rítusoktól.
Eschbachról tudni lehet, hogy írt még egy regényt, ami a hajszőnyeg-univerzumban játszódik. Reménykedem benne, hogy azt is lefordítja Varga Csaba…
