Vekerdy Tamást olvastam Húsvéthétfő este (Érzelmi biztonság, 2011), így most jobban rezonálok az oktatásszakma híreire. A neves pszichológus egy iskolavezetőt idézve írja, hogy ha mást nem tud, legalább ne ártson az iskola, ne sokat ártson.
Mi az iskola feladata? Hogy ne ártson! Ezt nem tudja teljesíteni. Még a mi iskolák sem. Akkor tűzzük ki magunknak azt, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk”
mondta Horn György egy konferencián.
A játékosítás egyebek között az oktatást is segítő eszköz arra, hogy visszataláljunk a tanulás lényegéhez. jelesül: az érdeklődéshez. Hátha könnyebb érdeklődő gyerekeknek/vállalatvezetőknek bármit megtanítani úgy, ha nem unják halálra magukat, és nem az az egyetlen céljuk, hogy átmenjenek a vizsgán, vagy hogy a dolgozatjegy legalább görbüljön.
A minap a gamification (játékosítás) volt egy konferencia témája, ahol az ágazat szereplői tartottak előadásokat. Szemléletmódról, eszközhiányról, vagy éppen a fejlesztés-központú hozzáállásról, amikor a szülők megrökönyödve hallják a „mi történt az iskolában? ” kérdésre adott választ:
Játszottunk Irma nénivel!
Továbbiak a videón:
