A Librarius egyik korábbi munkatársa, aki vallási meggyőződésére hivatkozva – Ő egy katolikus költő! – egy cikk miatt szakította meg munkakapcsolatát a Szerkesztőségünkkel, az alábbi levélben tájékoztat minket – kéretlenül – a véleményéről: katolikus költő
már megint mi a fasz bajod van?
http://librarius.hu/2015/03/05/katolikus-lobbi-soha-nem-engedte-volna-meg-hogy-borbely-szilard-megszolalhasson-egy-pilinszky-filmben/
Téged beleejtett a pap csecsemőkorodban a keresztelő medencébe, hogy megint ilyen félretájékoztató híreket közölsz a kis gádzsó oldaladon??? katolikus költő
A katolikus lobbi adta ki Szilárd esszékötetét, lásd: Vigilia. katolikus költő
Amúgy meg rágd ki a zacskódat, te büdös dzsuklanó gádzsó-geci!
A cikkre majdnem hónapos késéssel reagáló email előre formázott aláírásában – a költő és feleségének közös blogját ajánlja, majd – egy Pilinszky idézettel dúsítja az értelmezési horizontot: katolikus költő
Én Jézusom milyen is vagy? Az evangéliumok tanúsága szerint sose írtál, csak egyszer a porba. Pedig egyedül te írtál, és mi vagyunk, akik a porba írunk.
Pilinszky János
No comment! katolikus költő katolikus költő
“rágd ki a zacskódat” – az a baj, hogy vizuális típus vagyok! 🙂
Olvasói visszajelzések alapján arra jutottunk, hogy nem csak mi nem értjük pontosan a levél szövegét. Nyelvészeti magyarázatot kértünk és kaptunk, íme:
A “zhukhel” (zsukhel) szó melléknévvé képzett alakja ez, jelentése “kutya” – kárpáti cigány (vagy valamely ahhoz közel álló) dialektusban; ők használnak a lovári “zh” (zs) helyett “dzh”-t (dzs-t). Az értelme tehát “kutya”, azaz “rossz”.
Valamikor a zenészek nagy része is ezt beszélte, s mivel ők napi kapcsolatban voltak a magyarsággal, ezért ebből van a legtöbb cigány jövevényszavunk: ők “chavo”-t (csávó-t) mondtak a “shavo” (sávo) helyett is, és “chaj”-t (csaj-t) a “shej” helyett, de hogy visszatérjünk a zh-dzh (zs-dzs) váltásra, a “zhal” (zsal) is “dzhal” (dzsal) náluk, sőt a “zhuv” (zsuv, azaz tetű) is “dzhuv” (dzsuv). Ebből lett aztán a “dzhuvalo” (dzsuválo), azaz tetves, majd némi jelentés eltolódással “koszos” értelemben használták, aztán “lefordították magyarra” és egy magyar képzővel létrejött a “dzsuvás” szó, mint “koszos”, s ennek megfejeléseként főnévvé “vissza képezve” a “dzsuva”, mint kosz, retek…