Na mi lösz? – ősszművészet és társadalomkritika másképp
„Írjatok, verseljetek, fotózzatok, majd küldjétek el nekünk és a haza fényre derül!” – 15 éves a régi DRÓT, és 1 éves lesz az új. Ez alkalomból Hanzély Márton a régi-új DRÓT alapítójával, főszerkesztőjével – Weiner Sennyey Tiborral – beszélgetett.
HM: Hány éves akkor most a DRÓT?
WST: 15 évvel ezelőtt jött létre az első DRÓT, akkor küldtük ki „az első hívást”, akkor volt az a bizonyos felolvasóest, avagy „dalpárbaj” a Rómer Házban, Győrben. Az első DRÓT egyetlen A3-as papírlap volt, rajta versek, írások, képek. Ezt követte még hét, egyre bővülő és minőségben egyre fejlődő lapszám, plusz egy Mediawave különszám. Mindez 2004 nyaráig. Aztán tíz év csend a DRÓT körül, majd 2014-ben újraindult, immár online verzióban, a www.drót.hu és a www.drot.eu oldalakon. Az új DRÓT most lesz egy éves, de valójában a DRÓT 15 éve indult: 2000 március 9-én.
HM: Mi pontosan a DRÓT?
WST: Akkor összművészeti periodikának és fanzinnak neveztük, most már összművészeti és társadalomkritikai alkotói portálnak. Igazából a DRÓT akkor is, most is az alkotók által folyamatosan alakított, nem lezárt, hanem szabadon változó tér-felület, amelynek lényegi szerepe, hogy teret teremtsen a szabad és kreatív energiák megnyilvánulásának többféle témában.
HM: Másképpen kérdezem akkor: miben más a régi és az új DRÓT?
WST: Fizikai értelemben a különbség az volt, hogy a „régi” DRÓT nyomtatott volt, A3-as lapokon, az „új” elektronikus, bár ez még egyáltalán nem végleges. A régi DRÓTra kiírtunk egy mondatot: „Uraim és hölgyeim, mindig vannak körülöttünk megszállottak, hozzáértők, csak a tér hiányzik.” – Ez a Győrkös Lászlótól vett idézet volt az, amiről nagyon sokat vitatkoztunk ugyan, de az első lökést adta nekünk. Aztán a „régi” DRÓT bemutatói mindig események, rendezvények voltak, az „új” DRÓT egyetlen estet tartott eddig. De a legfontosabb különbség, hogy a régi és az új között mindössze két folytonosság van a név és az én személyem. Annak is én voltam az egyik alapítója, ennek is.
HM: Hogyan lett a DRÓT név?
WST: A DRÓT nevet – úgy emlékszem – én találtam ki valamikor 2000 elején a Rómerben egy teázás közben, amikor már ott volt Bozsaky Dávid, Gaál Márton és ha nem csalódom, akkor Édes Anna is. Talán Ancsa is. Később végül Tanai Csaba Tacával alkottuk meg szinte valamennyi számot, és az ő grafikusi, tervezői tehetségét dicsérte, hogy a lapok olyanok lettek, amilyenek. Az A3-as leporelló jelleget is együtt találtuk ki. A tartalom aztán folyamatosan bővült, a lap egyre bővebb lett, végül már nem volt elég a Mediawave, a Rómer Ház, és a Petőfi Sándor Művelődési Ház segítsége, pályáznunk kellett Győr városához. Az utolsó számot már a szegedi EHÖK, a Grand Café és a Bölcső Kulturális Egyesület támogatta, ami elég jól mutatja, hogy időközben Győrből Szegedre kerültünk.
HM: Kik voltak benne a régi DRÓTban?
WST: Sokan. Kevesen. Változó. A már említett emberek mellett Papp Judit Edét, Hegedűs Lajos Hunort, Mészáros Urbán Szabó Gábort, Gerencsér Pétert, Kollár Árpádot, Miklós Melániát kell említenem. Én mindegyik lapszámban benne voltam, szerkesztettem és szerveztem. Meg is utáltak érte néhányan, talán nem voltam valami ügyes, de legalább csináltunk valami igazán jó dolgot együtt, ami néha sikerült, néha nem. Egy igazi neoavantgarde performance sorozat volt a DRÓT első négy éve, afféle „golden age”, amire egészen biztosan mindenki másképpen emlékszik már ennyi év múlva.
HM: Melyek voltak a legdurvább emlékeid a régi DRÓTtal kapcsolatban?
WST: Amikor éjszaka belógtunk valahova és az ottani fénymásolóval lemásoltunk hatszáz A3-as oldalt, ami a DRÓT 3-dik száma volt. Tolnai Ottó mutatta be ezt a számot egy teliholdas győri éjszakán. Amikor Debrecenben Gerencsér Peti felolvasott egy esszét Debrecen épületeinek rondaságáról, amely után menekülnünk kellett, mert meg akartak minket verni. Amikor Szegeden az Alsóvárosi Kultúrházban olvastunk fel, vagy amikor a Grand Caféban. Amikor a Rómer Házban Kovács Robi kiállítását raktuk fel és utána felolvastuk… és még sorolhatnám. Rengeteg helyen jártunk, és mindent megtettünk, hogy a verseink és gondolataink eljussanak a közönséghez.
HM: Miért?
WST: Azért mert untuk azt, ami volt. Szar volt és unalmas az egész.
HM: És most? Ezért indult újra a DRÓT?
WST: Több oka van, hogy újraindult.
HM: Milyen okai vannak?
WST: Hasonlók, mint régen.
HM: Sokat változott a DRÓT?
WST: Valamennyit. Elég sok tapasztalatom lett az évek során, és ma már sokkal több emberhez jutunk el.
HM: Számokban?
WST: A régi DRÓT max 3-600 példányban készült, már nem emlékszem pontosan. A mostanin egy év működés után még a legkevésbé olvasott cikket is elolvassák 1000-en, míg a legolvasottabbat 80000-en. Napi ezer látogatónk már a kezdetektől van, de az utóbbi időben 25000-es átlag olvasottságot is elértük. Google Analytics adatok ezek. Az emberek megosztják, vitatják cikkeinket, írásainkat. És a közéleti témák mellett mi művészetet is közlünk folyamatosan. Nem csak irodalmi lap a DRÓT, hanem összművészeti. Nem csak közéleti oldal a DRÓT, hanem társadalomkritikai.
HM: Ezért hoztátok létre az új DRÓTot?
WST: Nem kerülhetem meg a választ, igaz?
HM: Nem.
WST: Először is volt néhány cikkem, ami közéletről szólt, és senki sem akarta-merte leközölni az online sajtóban. Ez felbosszantott. Ma már értem miért. Aztán pedig egy nagyon jó barátommal való beszélgetéseim – konkrétan Békés Zolival – inspiráltak arra, hogy mégis megpróbáljam újraindítani a DRÓTot. Végül 2014 áprilisában újraindult. Ma elsősorban Stenszky Cecília és Petneházi Gábor a társaim a szerkesztésben, utóbbi társ-főszerkesztő, vagyis főleg mi ketten döntünk. De van egy külsős DRÓT-alkotókör, ami időről-időre aktivizálódik, olyan kiváló alkotókkal és gondolkodókkal, mint Acsai Roland, Freund Éva, Szabó Kisanna, Schaffer Dani és Horváth Gabi.
HM: Milyen eredményeitek vannak azóta?
WST: Vegyes. Megpróbáltam egy sajátos szerkesztési elvet alkalmazni, amihez inkább önállóságra volna-lenne szükség, s amelynek alapja a szabadság. Ez nem igazán működött. A DRÓTot alkotói portálnak szánom, most is. Magyarul, ha valamelyik költőnek, írónak, alkotónak valamilyen téma fontos, ezt jelzi felénk, megírja, kikerekíti, vagy elmondja videóba, akkor azt hozzuk és ha valami megint kapcsolódik hozzá, akkor görgetjük magunk előtt. Nem közlünk szart, sem unalmas dolgokat, viszont vállaljuk az olyan különleges és fontos, ámde talán kevéssé népszerű ügyek vitelét, mint a kortárs világirodalom fordítása, vagy fiatal és kevésbé ismert írók-költők bemutatása. Ugyanakkor nagyon fontos annak a középnemzedéknek a jelenléte a DRÓTon, akik a rendszerváltás után eszméltek, és talán éppen most írják remekműveiket. Azok az alkotók, akik szabadok, függetlenek, és tudják, hogy a tér hiányzik.
HM: Együttműködsz másokkal?
WST: Próbálok. Szerintem elsősorban az online sajtó az, ami ma izgalmas, forrongó, aktív, és gyors reagálású. Lehet szidni, de szerintem a legkomolyabb dolgok most itt történnek. A nyomtatott lapoknak is meg lehet, és meg kell, hogy legyen a szerepük, de ezt azoknak kell kitalálnia, akik nyomtatott lapot szerkesztenek. Én már lassan egy évtizede online sajtót szerkesztek, hetente írok. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy verseim és novelláim továbbra is főleg a nyomtatott lapokban jelennek meg, azért mert szerintem azokat ott a legjobb olvasni. Ugyanakkor lehet (és kell is) verset és novellát olvasni az üvegen is, de ide inkább más illik. Igyekszem együttműködni olyan lapokkal, amelyek nyitottak, nem egy kánon vagy szűk klikk befolyásol, és amelyekben még van bugi.
HM: A DRÓTban van bugi?
WST: A DRÓTba nem csak bugi van, hanem csí is.
HM: Mi lesz a DRÓTtal?
WST: Folyamatosan alakul jelene és jövője is. Most úgy néz ki, hogy olyan sokan olvassák, hogy nem hagyhatom abba. Ráadásul olyan hülye „magyaríró” vagyok, akinek fontos a szabad magyar sajtó, amit hülye „magyarírók” szerkesztenek és írnak. Nagyon remélem, hogy olvasóink közül kiemelkedik néhány új író, költő, alkotó, akiknek a DRÓT komoly felület lehet, hogy eljuttassák gondolataikat. Írjatok, verseljetek, fotózzatok, majd küldjétek el és a haza fényre derül!
