Szexturista 25., Casting, avagy szőke mindenhol
Igazi castingra hívnak! A casting magyarul szereplőválogatás. Az angol cast ige jelentése: szór, eldob, elvet. A rendezők, ügynökségek összehívják a jelölteket, és kiválogatják közülük azt a személyt, akinek az adott munkát, szerepet adják.
Modellválogatásra invitálnak jövő hétre, egy öt csillagos belvárosi szállodába, mert a producer a társkereső profilomon szereplő fotóim alapján gyönyörűnek, szexinek, nem mellesleg, alkalmasnak talált fehérneműk bemutatására, esetlegesen felnőtt filmekben való szereplésre. Rengeteg pénzt kereshetnék ezzel a munkával. Lenne kedvem találkozni? Két hét múlva Pesten lesz, megejthetnénk az ismerkedést vele és a kamerával. (Idézet a levélből.)
Íróként a tapasztalat érdekelne, egy pillanatig elhiszem, hogy én leszek Lady Dinamit, a szex szimbólum, vagy esetleg Kim Karashdian magyar megtestesítője, az eszméletlen (nagy) fenekű bombázó. Csak nem fekete, hanem a szőke változat. Mert szeretem magam szőkének érezni minden porcikámban, mint Marilyn. Ráadásul kiadnák a könyveim házalás nélkül. Egyszer egy előadáson az Alexandra Kiadó tulaja azt nyilatkozta, celebektől bármit megjelentet, el sem olvassa a kéziratot, mert nem a tartalommal adja el a könyveiket, bizonyos nevek garantálják a tízezres eladott darabszámot. A lektor úgyis kijavítja az összes helyesírási hibájukat, és átszerkeszti a szöveget, hogy valamennyire emészthető legyen.
Elfogyna az összes példány a regényemből, utánnyomnának még pár ezret, a férfiak összeverekednének a sorban a könyvesbolti dedikáláson, mert az első ötszáz vásárlónak live beleülnék az ölébe, így írnám alá. Még rúzsos csókokat is nyomnék a szignókra. A balhé miatt minden esti híradó és online portál tudósítana a bemutatóról. A facebookon megosztók között három darab tangámat sorsolnák ki, meg egy ráadás hordottat. A használt fehérneműknek, harisnyáknak óriási piaca van, csillagászati összeget fizetnek egy nedves bugyiért az e-bayen. Oksanen egyik regényében a szereplők ebből gazdagodtak meg.
Ráadásul megmintázhatnák gumiból a nemesebb testrészem. Bár el sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, amikor az ember lányának punciját kiöntik gipsszel, hogy mintát vegyenek róla a sorozatgyártáshoz. Forró, mint egy nyelv, vagy hideg, mint az olvadó jégkocka? Ezekhez már volt szerencsém, gipszhez nem, mint ahogyan mindennemű élelmiszertől is irtózom a testemen, csak összemaszatolja a lepedőt. Talán elég, ha a szerszám készítője méreteket vesz.
Kisiskolás koromban hordtam fogszabályzót, még a nyolcvanas években. Az első, ősrégi darab, amit kaptam, kivehetős, szájpadlásos változat volt. A fogtechnikus kissé hátradöntötte a széket, rám dörrent, tátsam ki jól a számat, és felnyomott egy lapátot az ínyemre. A műanyag vacak éle sértett, fuldokoltam, később már a saját nyálamtól, de nem lehetett kivenni, amíg meg nem szilárdult. A torkom bizsergett a kámforos anyagtól, irritálta a nyálkahártyám. Ezt kenjék a gyönyörű rózsaszín húsomra? Ennyit nem ér meg egyetlen rajongó sem, dolgozzanak fotó alapján, nyomtassák ki három dében.
Később eszembe jut, milyen nehezemre esett a legutóbbi könyvborító fotózásakor, hogy órákig ugyanabban a pózban feszengjek. És akkor volt rajtam ruha. Öregecske vagyok már egy újabb karrier beindításához. De a társkereső oldalra feltöltött publikus fotóimat átnézem, csak a félreértések elkerülése végett.
