Páratlan mértékű, 128 milliméteres tengerszint-emelkedés volt az Egyesült Államok északkeleti partjainál, New Yorktól északra 2009-2010-ben. Ekkora mértékű két év közötti tengerszint-emelkedés példa nélküli, 850 évente egyszer fordul elő az árapályszint mérésének teljes történetében.
Az Arizonai Egyetem és az amerikai Országos Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) kutatói az Egyesült Államok és Kanada keleti partvidékének tengerjárását tanulmányozták. Három térségre osztották a partvidéket: a New York városától északra eső körzetre, a New York és az észak-karolinai Hatteras-fok közötti részre és az attól délre eső szakaszra.
Ezt a szélsőséges tengerjárást a szakemberek szerint két tényező együttes hatása okozta: a meridionális AMOC-áramlatban tapasztalt 30 százalékos csökkenés 2009-2010-ben és az igen negatív észak-atlanti oszcilláció (NAO).
Az AMOC az Atlanti-óceán egyik nagy tengeráramlata, amely meleg, sós vizet szállít északra az Atlanti-óceán felső rétegeiben és hidegebb vizet délre az óceán mélyén.
A NAO a légtömegek meridionális oszcillációjára utal, amelynek két központja Izland közelében, valamint a szubtrópusi Atlanti térségben található, az Azori-szigetektől az Ibériai-félszigeten át húzódva. A NAO változékonysága befolyásolja az éghajlatot Észak-Amerikától Szibériáig és az Északi-tengertől az Egyenlítőig. Szilárd bizonyíték van arra, hogy a klímaváltozás idézi elő az ilyen változásokat, és a jövőben egyre több ilyen eseményre lehet számítani.
Ez a példa jól szemlélteti azt, hogy az egyes szélsőséges eseményekre miként hatnak többszörös párhuzamos tényezők, jelen esetben a tengerszint globális emelkedése, a tengeráramlatokban bekövetkező regionális változások és a széljárások változása –
mondta Rowan Sutton, a Readingi Egyetemen működő Légkörtudományi Nemzeti Központ tanára a BBC-nek. A tengerszintváltozás komplex jelenség, különösen regionálisan, ahol a globális óceáni áramlatokban jelentkező változások nagy szerepet játszanak.
