Elátkozott rókatündér, varázslatos Csudapest tipikus gyorsétteremmel, szekrényben bujkáló hódító, harsányan éneklő japán szellem. Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmjéről, a Liza, a rókatündérről meg nem mondanánk, hogy magyar, ha nem ismernénk a színészgárdát. Na, de milyen is ez a Liza-mozi?
Liza, a rókatündér, színes, magyar romantikus vígjáték, 98 perc. Rendező: Ujj Mészáros Károly
Címszereplőnk, a szemrevaló, ám visszahúzódó és naiv ápolónő, Liza (Balsai Móni) olyan magányos, hogy egyetlen igaz társa a fiatal japán énekes, Tomy Tani szelleme. Liza harmincadik születésnapján úgy dönt, megkeresi élete párját, ám a nagy ő csak nem érkezik meg. Illetve megérkezik az, csak a kiszemelt férfiak idejekorán olyan halált halnak, hogy egytől egyig Darwin-díjat érdemelnének. Azért a rendőrségnek csak gyanús lesz, hogy a kicsit fura leányzó körül egyre többen kerülnek hullazsákba, ezért ráállítanak egy nyomozót a hölgyre. Ujj Mészáros Károly nagyjátékfilmje merít a rókatündérek japán legendájából, a fekete komédiák és romantikus filmek világából. Na, de hogyan működik Liza varázsa a vásznon?
Üdítő, de nem limonádé
Amikor először láttam a Liza, a rókatündér bemutatóját, rögtön arra gondoltam, végre valami új, valami más, valami merész a magyar palettán. Az viszont kérdés volt, nem lesz-e túl sok a jóból, ha a nyomozós-szerelmes sztorit megbolondítják régi japán slágerekkel, finn western zenével, és elképesztő színkavalkáddal. Szerencsére pozitív meglepetés ért, Ujj Mészáros Károly ugyanis gondosan adagolta az összetevőket. A Liza, a rókatündér pont akkor és ott vicces, amikor és ahol kell. Az amúgy remeklő színészgárda mindenféle túljátszás, idétlenkedés nélkül hozza a szerepét, így megmarad a film abszurd, fekete komédiás hangulata.
Egy-egy káromkodós beszólásért nem mennek a szomszédba a film alkotói. Elég csak Reviczky Gábor aranyköpéseire gondolni, de szerencsére nem gegekkel kívánja eladni magát a film. Akkor mivel is? Atmoszférájával és sajátos, mesés varázsával. A sztori helyszínéül szolgáló kitalált város, Csudapest imádnivaló: egyrészt vizuálisan olyan szépen megálmodott és kidolgozott, hogy talán még a legjobb látványtervezők is megemelnék előtte a kalapjukat (sokat is dolgoztak az utómunkán). Másrészt tele van apró görbe tükrökkel, de olyanokkal, amiken keserű szájíz nélkül tudunk kacagni, és végre nem a múlton vagy a jelenen kesergünk.
Bár egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogok japán popslágereket (a filmben a japán szelleménekes hangját Tövisházi Ambrus kölcsönzi) bömböltetni esténként a hifin, a filmben ezek egyetlen percig sem zavaróak. Ahogy a néha felcsendülő, Tarantino filmjeire hajazó epikus zenék sem, amik rendre hozzátesznek az adott jelenet hangulatához.
Még! Ilyet!
Mindent összevetve, a Liza, a rókatündér abszolút nem egy vállalhatatlan alkotás. Sőt! Végre valami, ami ki mert lépni abból a komfortzónából, amibe sajnos sok magyar film belekényszeríti saját magát (tisztelet a kivételnek). Ujj Mészáros Károly megtalálta az arany középutat a tömegfilm és a művészfilm között: könnyen befogadható, érthető, miközben sokszínű.
Kiknek ajánljuk?
– Azoknak, akik imádják Japánt
– Akik imádják a szürreális, színes-szagos-mesés filmeket
– Rókatündéreknek
https://www.youtube.com/watch?v=JALDIrbyIeA
