Kingsman: A titkos szolgálat (Kingsman: The Secret Service) – rendező: Matthew Vaughn – színes, szinkronizált, angol-amerikai akciófilm, 129 perc, 2014
Tényleg idióta volt, aki hitte, hogy érdemes és szabad a Kingsman-t akkor bemutatni, amikor a mozi hőskorszakára hajazó sorállás és tumultus van egy gagyi-film miatt. Persze, ha a szar(ka) ötven árny-nyalata miatt néhány napon belül fellendül a szex shopok forgalma is, akkor ígérem, mindent újragondolok. (Komolyan azt állítom, hogy a Librariuson futó Szexturista-sorozat szerzőjének már a saját trópusi szigetén kellene koktélt szürcsölnie, ha a sikernek köze volna a minőséghez!) De, elég a büfögésből…
…hiszen a híradások szerint idén ősszel érkezik a következő James Bond epizód! A dolgok mostani állása szerint nem az lesz a 007-es ügynök számára a legnagyobb kihívás, hogy a mozivásznon megküzdjön az aktuális főgonosszal, hanem hogy bebizonyítsa többet, jobbat tud, mint a Kingsman.
Miközben az egyik számmal fanyarul fikázva közlöm, hogy nem rajongok az ilyen filmekért, aközben a másik szám széles mosolyra húzódik, mert a Kingsman egy kimondottan jól sikerült film! (Persze, a saját műfaján belül! – teszem hozzá magyarázkodva.) A rendező/forgatókönyvíró Matthew Vaughn tényleg beleadott mindent, olyan film került ki a kezei közül, mely (szinte) minden vállalását teljesíti, s ezzel – ne legyünk szűkkeblűek – magát a műfajt is megújítja! Nem kicsit, nagyon! A szuperkütyük nem egyszerűen „tök jók”, hanem „nagyon szuperek”, ahogy a pozitív hősök is nagyon pozitívak (és elhisszük nekik), a vicces jelenetek nagyon viccesek. És a véres részek, túl azon, hogy nagyon véresek, ráadásul egészen elképesztőre sikerültek. Persze, ha a zsigeri bunkóságról van szó, akkor sem kell a szomszédba menni, talán csak az anális szexet ígérő nagyon skandináv hercegnő tűnik többnek a nagyon soknál (de ezt is megbocsájtjuk ezen a valentínózós hétvégén…)
A főhősként tündöklő Taron Egerton – bevallom, nem rémlik, hogy korábban láttam volna filmvásznon – egészen jól hozza a külvárosi suttyót, s így izgalmassá válik az is, ahogy a film végére sikerül (majdnem) úriemberré válnia. Jellemfejlődés, ejha! Enyhe csalódást talán csak a főgonoszt alakító Samuel L. Jackson okoz (de ez a csalódás is csak akkor értelmezhető, ha saját korábbi alakításaihoz viszonyítunk). Szóval, félre a ködborotválós félig-teli/félig üres fanyalgással: ez a film élvezhető!
A külföldi kritikák sem felejtik el megemlíteni, hogy Kingsman a jövő James Bondja, ha pedig ez tényleg így van, akkor én a Kingsman-nek szurkolok. James Bond bekaphatja…
