Miért más a magyar könyvpiac, mint a nyugat-európai? Mik a mai sikerkönyvek? Néhány napja a publishersweekly.com Sárközy Bencét, a Libri Kiadó egyik vezetőjét kereste meg négy kérdés című sorozatával. A vele néhány hónapja készült interjú a Librariuson olvasható.
Mitől különleges a magyarországi könyvpiac Európában?
Csak néhány példa, hogy a piacunk miért különbözik a legtöbb nyugat-európaitól. A legsikeresebb kiadói csoportok többnyire könyvterjesztők tulajdonában vannak, aztán ügynökségek is vannak, melyek kapcsolódnak a kiadókhoz, és kiválasztottak, akiknek VIP-jegyük van kormányzati forrásokhoz. Ne feledjük a politikát, valamint a poszt-szocialista blokkokra jellemző változásokat, melyek az 1989-es politikai rendszerváltással jártak. Abban az időben a legkisebb gond is nagyobb volt a könyvpiac ráncba szedésénél. Azóta tehát ilyen „minden menjen”-jellegű a helyzet, mely jellemző a keleti blokk többi országára is. A piac a világválság óta is zsugorodott, és csak az utóbbi években kezd magához térni.
Időbe telik elfelejteni a régi utakat, a változásokhoz pedig ugyancsak szükség volna friss levegőre. Szintén a tavalyi évben történt, hogy a teljes tankönyvkiadást az állam bekebelezte. Most a tankönyvek ügye teljes egészében az állam kezében van. Már megint.
Milyen fajta könyvek sikeresek ma Magyarországon?
Ma egy második hullámú fiatal generáció sodrában vagyunk, akik nagy hangsúlyt fektetnek a marketingre és a PR-ra. A régi kulcsszavakat – barátság, erő, politika – kicserélték. A kommunizmusban a kinyomtatott könyvek száma nagyon is meg volt válogatva, 25 évvel később azonban a bestsellerek gyakorlatilag ugyanazok, mint bárhol máshol.
Ami különbség a nyugathoz képest, hogy a thrillerek, a krimik és a képregények nem annyira mennek, és hogy a vásárlóréteg nemigen engedheti meg magának a jó minőségű képes könyveket. A legnépszerűbbek – ha nem nézzük a Dan Brown- és A szürke ötven árnyalata-jelenségeket – mindig hazai szerzők művei.
Nekünk a múlt évben Németh Miklós egykori miniszterelnök emlékiratai volt ilyen, akinek nagy része és felelőssége volt a rendszerváltásban és a nyugati határok megnyitásában. E könyvben 1989 óta először megosztotta gondolatait és visszaemlékezéseit, s mindez igen sikeres volt.
Melyek a legutóbb beszerzett könyvek s mi az oka a választásnak?
A vállalatunk az utóbbi években ugyancsak meglódult, körülbelül 400 új cím van egy évben külföldi és magyar szerzőktől egyaránt, Disney-képeskönyvtől a kortárs költészetig. Én éppenséggel a fikcióért, az irodalomért és a reklámokért felelek. Néhány cím: Emma Cline: The Girls, Anne Rice: Prince Lestat, vagy a 2014-es Man Booker-díjat nyert The Narrow Road to the Deep North, Richard Flanagantől. Kondor Vilmos Budapest Noir-ja szintén nagy siker volt, világszerte 20 országban eladva.
Van-e olyan típusú könyv, amelyet szívesen kiadna, de még nem találta meg?
Romantikusnak és merésznek hangozhat, de én mindig olyan könyvet keresek, amelyet élvezet olvasnom. És természetesen mindig az a legnagyobb veszély, ha túlságosan belemerülök… Általában évente címek százait kell elemeznem és megfontolnom. A klisék számomra fárasztóak, az átlagos olvasó viszont azt szereti. Amellett, hogy saját magam érzékelem egy könyvről, hogy jó-e, együtt dolgozunk a legjobb szerkesztőkkel és könyv-szakértőkkel Magyarországon, és jóval a határokon túl is. Mindez segít a jó döntések meghozatalában.
Amit viszont még nem találtam, az egy ma játszódó kortárs magyar regény, mely a „hidegség és a gyönyörű üresség” nyelvét használja. Eddig egyetlen ilyen könyvet olvastam, bár az verses regény: Térey János Protokollja.
