Mondanám, hogy volt egy jó tripem, de banálisabb oka van a hallgatásnak. Influenza. Nem madaras, csak sima.
Letüsszögött a kolleginám az ebéd utáni ciginél. Miközben a másik, még nálam is kevésbé osztrák, ékes bécsi dialektusban beszólt: „na, a ti miniszterelnökötök!“ A nevezetes párizsi békemenet utáni kijelentése kapcsán. Ebédnél is végig azzal szopattuk egymást, hogy kit melyik felmenője miatt kell azonnal közveszélyesként kiutasítani. Kiürült volna a kajálda. Röhögtek. Én is, de valahogy ritka keserű volt az a kávé, meg a cigi. Aztán másnap már szédölögtem, mint Pista bá a misebortól.
Bementem itthon a gyógyszertárba, kértem, adjanak valamit influenza ellen, mert a kollégám influenzás, én meg elkaptam. A gyógyszertáros előszedte a preventív, homeopátiás csodaszereket. Mondom neki, akkor még udvariasan, hogy csókolom, nem megelőzni, kezelni kell. „Mik a tünetek?” „Nincsenek. Még.” – felelem kissé morcosan. Erőlteti rám a megelőzést. Kemény tíz percembe került, mire meggyőztem, hogy délutánra fájni fog a fejem, meg lázas leszek. Tévedtem, mert újabb öt perc vita után már fájt a fejem.
Mire kigyógyultam volna ebből, jött a másik. Újra gyógyszertár, ezúttal határon innen. Tünetek? Sorolom preventív. Ő is a homeopátiával jön. Mondom, köszi, de nem hiszek benne. (Esetleg a kalapkúrában, a pálinka gyümölcsből van, a gyümölcsben meg sok a vitamin. Legjobb persze a paprikapálinka, sok benne a C-vitamin, állítólag. Amúgy is, vírus legyen, amelyik túléli.)
Öt perc győzködés után a kislány megsajnált, kaptam nem homeopátiás gyógyszert. Hatott.
Konklúzió? A szomszéd gyógyszertárosa fiatalabb. Influenza ellen meg paprikapálinka.
