Fogalma sincs, mit szeretne igazán, mindent meg tud oldani három kiló fagyival, egy vörös magassarkúval, vagy a Miatyánkkal. És képtelen elmondani egy épkézláb mondatot. Tényleg ez volna a nő?
Az O.Z. meg a Szingli, a Kurva, az Anya és a Szent című darab szerint úgy látszott, hogy igen. A címében az összes hasadás benne van. Ahhoz képest, hogy elvileg a huszonegyedik század nőjéről szól, semmiféle nőiséget nem láttunk az Atom Panni Társulat egyébként nagyon szimpatikus színészeitől a MűSziben. Hol van itt a báj, kecsesség, játékosság és vonzerő? Vagy bármi, amivel a főszereplő elérhetné célját, és meghódíthatná a férfit. Mert más célja nem igazán van.
Fontos a téma nyilván, de nem minden áron. És vannak esetek, amikor sokkal jobb egyedül maradni, pláne ha az ember ennyire félkész. Olyan, mintha súlyos tudathasadásban, vagy inkább Asperger-szindrómában szenvedne. Ezek szerint minden nő. Eleinte még hittem benne, hogy kifutunk valahova, a főhősnő céklával próbálta vörösebbé tenni a száját, a férfi megjelent egy régi bőrtáskával, amire fehér szigetelőszalaggal ráírták, hogy méregdrága. Hittem a humorukban, mert ott még megvolt.
A szépségszalon és a pszichológia
Ha az ember járt már szépségszalonban, és hallgatta egy darabig a beszélgetéseket, akkor ismeri az ott folyó pszichológiai fejtegetések természetét. Áthatja őket az a fajta általánosításból, közhelyekből összerakott sóhajtozós okoskodás, ami nagyon jól tud esni az ember lelkének, mindenki hozzá tud tenni valamit. Ezért fogynak jól a bulvárlapok, meg szappanoperák, mert elhitetik velünk, hogy még a gazdagok és szépek sem tudják mindenre a választ, és ugyanolyan szerencsétlenül toporognak az életükben, mint a szomszéd meg én. Viszont ezzel az ihlettel színdarabot írni és el is játszani, körülbelül annyi újdonsággal bír, mint elolvasni a tavalyi macamagazinokat.
A vicc nem itt kezdődik
A szórakoztatás ettől még szóba jöhetne, hiszen nem kell állandóan tengermélységet keresni mindenben, megvan az előnye a bambulásnak is. Csak itt az sem megy, mert ennyi bumfordi közhely láttán nincs min röhögni. Huszonöt felett ezek már nem mutatnak semmit, és már tíz éves kor felett keveseknek jön be az efféle humor. Sőt, lehet, hogy alatta sem, mert egy kisgyerek többször megkérdezte az éppen beálló csendben, hogy mikor lesz már vége. Bár valószínűleg más okból szeretett volna menekülni, mint én.
Uraim, maguk sem fontosak igazán
Az a szép az egészben, hogy nem csak a nőket nyomja bele négy, egymással maximum szépségszalon-pszichológián alapuló kapcsolatban álló jellembe. A férfi is egy kliséhalmaz. Legyen magas, ne hazudjon, rendelkezzen a megfelelő méretekkel, egyezzen a vallása, és nem árt, ha vezető beosztása mellett van a saját házában hely a gyerekszobának. Más nem annyira érdekes belőle. Aki akarja, érezheti megsértve magát, bár nem érdemes. Ahhoz ez a humor túl lagymatag, hogy magunkra vehessük. Viszont ahhoz pont elég, hogy többre vágyjunk.
