Napok óta ködös Facebook-bejegyzésekben, profilképekben kommunikálta a zenekar, hogy valami baj van. Sok rajongó már a kommentekben jelezte: itt aztán feloszlás lesz.
És tényleg! Az Isten Háta Mögött Facebook-oldala a következő közérdekű közleményt osztotta meg (mély sajnálatunkra), idézem:
Kedves Szeretteink, Tisztelt Érdeklődők!
Engedjétek meg, hogy az Isten Háta Mögött zenekar feloszlása által saját magunknak is okozott sokk miatt össze-vissza otromba metaforákkal próbáljuk megmagyarázni azt, amit amúgy valószínűleg úgysem fogtok tudni megérteni, hiszen ehhez idő kell. Nekünk is.
Az a szitu megvan, hogy ‘baszki, itt az idő, most vagy soha’? Amikor elgondolkozol, hogy hol van az az értelem, az a cél, amit régóta folyamatosan üldözöl? És visszanézel az időben, megpróbálod eltakarítani az összes negatív és pozitív érzelmi szart a látóteredből, és igyekszel tisztán és őszintén látni? És rájössz, hogy ez LEHETETLEN! Tudod, hogy mit nem akarsz, mert árt neked – és nem azért, mert ártalmas, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy egy horgonynak a természetéből adódik, hogy nem enged továbbhajózni a kedved szerint. Legfeljebb körbe-körbe. És, bár úgy tűnik, haladsz, hiszen a hajód mozog, de mégis kicsit émelyegsz, hiszen tulajdonképpen csak forogsz egy pont körül. Egy ideig észre sem veszed, mert azt hiszed, hogy a világ forog! Jessz, és éppen körülötted! Mivel zsírkirály vagy!
De aztán, szépen lassan, a tudatod mögül elkezd jönni a gyanú, hogy valami nem kóser.
Egy ideig úgysem tudod elfogadni, hogy mi a teendő, mert azt hiszed, hogy minden úgy megy, ahogy szeretnéd… Végülis még mindig hajózól, már a viharok is alább hagytak, erős Pop(rock)eye-jé váltál , és úgy tűnik, minden megy a maga kibaszott útján.
Aztán egyre többször hánysz a körbeforgástól. ‘Faszomba, hát minden oksi, nincs vihar, haladok szépen,mégis, mi bajom van’? Csapkodod a vizet, mintha az lenne a hibás. Vagy csapkodod a társaidat mintha bárki elrontott volna bármit.
De aztan rájössz, hogy a probléma csak annyi, hogy lent van a horgony, és hirtelen észreveszed, hogy csak keringesz céltalanul körbe-körbe.
Nos, miközben húztuk fel a horgonyt, kiderült, hogy lék lett a kibaszott hajónkon, és mire valahogy befoltoztuk volna, rájöttünk, hogy nem egy irányba akarunk már hajózni. Van, aki kikötne, és van, aki meg vadvízi evezne tovább. És sajnos már nincs meg a közös evező.
Hálásak vagyunk nektek, hogy ti is értelmet adtatok a létezésünkhöz, és rengeteg, RENGETEG élményben részesítettetek minket személy szerint és zenekari szinten is.
Remélem, megértitek, hogy a szennyeseinket magunkban mosnánk ki. Még túl friss és gyors ez az ügy nekünk is, úgyhogy ne vegyétek a szívetekre, hogy per pill nem fogunk tudni válaszolni olyan kérdésekre, hogy ‘lesz búcsúkoncert?’ meg ‘de nem-e lehetne-e?’ meg minden ilyen klasszikus és ilyenkor jogosnak tűnő kérdésre, mert a lényeg annyi, hogy:
SOHA NE MONDD, HOGY ‘SOHA NE MONDD, HOGY SOHA’!
Örök szerelemmel:
az Isten Háta Mögött
