A Prédikátor könyvével egyetértésben azt gondolom, hogy mindennek rendelt ideje van. A hallgatásnak és a szólásnak is! Eddig csak csendesen ingattam a fejem, a meggyilkoltak felelősségét firtató írások láttán.
Istentelenül el vannak tévedve azok, akik olyan mérleget próbálnak fabrikálni, melynek az egyik serpenyőjében tucatnyi ember erőszakos halála van, a másikban pedig néhány/akármennyi rajz és írás… Majd hümmögve megállapítják, hogy a rajzoknak kisebb a súlya! Lehet értekezni a rajzok minőségéről, üzenetéről és sértő voltáról, de nem most, nem ebben az összefüggésben! Illetve lehet most is, de azzal magáról állít ki bizonyítványt!
Nézzük, mit ír Márfi Gyula érsek úr!
…Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel.
Bevallom, sokakkal ellentétben még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a terroristákért is szólhatna az a mise, hiszen – ha nem hisszük, hogy létezik eredendően gonosz ember, akkor el kell fogadnunk, hogy – a terroristák is a terror áldozatai, megtévesztett, szánalomra méltó nyomorult emberek, akiknek elképesztő bűnökkel kell szembenézniük (ha hiszünk a túlvilágban). De nézzük tovább Veszprém érsekének írását:
Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett.
Fejtsük le a mondatról a cifraságokat, s ne vonjuk kétségbe az őszinteséget: Az érsek úr az áldozatokat és a „törvényhozást” tartja felelősnek! Igény esetén beleírhatjuk a mondatba az elhagyott is-t, de a lényegen nem változtat sokat. Érsek úr kérdésekkel folytatja:
Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arraa lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?
Én nem értem! Tényleg úgy kezdődnek ezek a kérdések, hogy „miért kellett…”? A kérdésfelvetés maga a csúsztatás, mert nem kellett. Nem kell Mohamed prófétát meztelenül ábrázolni! Érsek úr nyilván azt akarta kérdezni: Miért lehet Mohamed prófétát meztelenül ábrázolni, miért lehet a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia?…
A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz, mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás.
Hitükben mélységesen megsértett emberek? Hol? Tudtommal egy újságról beszélünk, amit pénzért árulnak, s amiről a többség – bevallom én is ide tartozom – ezideig nem is hallott! Egy újságról beszélünk, amit pénzért meg lehet vásárolni, s aki megveszi és sértve érzi magát, az nyilván a következő számért már nem ad pénzt. Nincs min megsértődni, s ha valaki a templomok oltárképeire ragasztana Charlie Hebdo grafikákat, azt nyilván felelősségre lehetne vonni, de ez a történet nem erről szól!
Azzal én is egyetértek, hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen szabadság? Az a fajta túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer, amely már nem gyógyít, hanem öl.
Kénytelen vagyok visszakérdezni: milyen szabadság? Milyen szabadság az, aminek kereteit az egyházhoz nem tartozók számára is egyházi személyek akarják megszabni (mert ki más dönthetne arról, hogy mi nem sértő?)? Az Érsek úr itt is azt állítja, hogy nem a terror, hanem a szabadság, ami megölte a tizenkét áldozatot?
A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „ Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít.
Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs.
Csak sejtésem van arról, hogy mit ért Érsek úr az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrája alatt, s csendesen jelzem, hogy ilyesminek a veszélye ebben az országban pillanatnyilag nem fenyegeti!
Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek.
Én is szabad polgár vagyok, de egy másik szabadságra esküszöm, egy olyanra, melyben a szabadság karikatúrája is a szabadság részét képez(het)i… nem kötelező, de választható!
(Bízom benne, hogy Érsek úr nem arra gondolt, ami írásából kiolvasható, s csak sok fontos feladata lehetetlenné tette, hogy időt szakítson álláspontja pontosabb kifejtésére.)
