Oberfrank Géza a Ferencsik János utáni korszak egyik legnagyobb magyar karmestere volt, a szakma rangidős példaképét, „nagy öregjét” veszítette el – mondta Medveczky Ádám karmester Oberfrank Géza hétfői halálhírére.
Egész ars poeticáját meghatározta a berlini Komische Opernél Walter Felsensteinnel töltött időszak. Itthon legtöbbet az Operánál dolgozott, de sok más poszton is szolgált, és mindenütt ‘otthont teremtett’ a zenének. Magam is nagyon jól ismertem a pályája elejétől kezdve, és később is sokat dolgoztunk együtt.
– idézte fel Medveczky Ádám.
A szakmai tudáson kívül egy hallatlanul forrongó, szinte harsány agilitás volt rá jellemző, amivel szervezett és betanította a darabokat. Minden korszakban otthon volt, kezdve a barokktól, de valójában a romantika volt az ő stílusa, amelyben kiélhette szenvedélyes hozzáállását. Szintén nagyon kultiválta a kortárs zenét, ő volt az egyik karmestere például Szokolay Vérnászának.
Mint ember, végletes volt:
Egyszer sziporkázóan jókedvű, máskor ennek épp az ellentéte. Ha nem tetszett neki valami, nem rejtette véka alá. Őszintén, nem bántón, de kereken megmondta, hogy mit javítana a zenén, az éneken, a rendezésen. Nagyon határozott egyéniség volt, amit elképzelt, azt általában keresztül is tudta vinni.
– vallott barátjáról Medveczky Ádám.
Oberfrank Géza érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere, az intézmény örökös tagja életének 79. évében, hosszas betegség után hunyt el hétfőn.
(Oberfrank Géza portréját Gerzson Pál festette meg 2002-ben)
