Könyvkiadó azon tanakodék, mit is adjon ki, ami jól megy a piacon, trendi, és nem kerül sokba. Régen halott írók és szexi fotók előnyben.
– Mit adjak ki, mit adjak ki…
– Kortárs magyart! Divatosak.
– Huuáááh! Brrr..!
– Akkor külföldit.
– Tudod, hogy nincs pénzünk.
– Magyar klasszikust?
– Mit?
– Tudod, amikről az iskolában tanultunk. Olyat kellene, akinél nem kell jogdíjat fizetni.
– Olyat.
– Adjunk ki mondjuk… Kosztolányit!
– És az jó? Miket is irt? Mert tudod, olyan kell, aki jó.
– Guglizz rá.
– Jó lesz, ez a csávó jó lesz. Mondjuk, itt ez az Édes Anna.
– Jé, azt ő írta?
– Ismered? Nagyszerű!
– Persze, filmen láttam.
– Akkor oké. Letöltjük a mek-ről és már csak egy csinos borítóra van csak szükség.
– Ok és milyen legyen? Mert a külső, az a legfontosabb!
– Naná, hát tudom én azt! Te, van benne nő?
– Hát, gondolom, az Anna.
– Helyes, akkor legyen meztelen.
– És nézzen kacéran bele az olvasó szemébe…
– Ez az! Hát, tudod te. Ez hasítani fog.
– Te főnök, ezt nagyon jól összehoztuk.
