Eszeveszett mesék, argentin-spanyol film, 122 perc. Rendezte: Damián Szifron
Az Eszeveszett mesék című filmet a Variety és a Time magazin is az év egyik legjobb filmjének kiáltotta ki és ez a film lett Argentína idei Oscar-jelöltje is. A filmet Pedro Almodóvar is felkarolta producerként, legismertebb szereplői Leonardo Sbaraglia, Ricardo Darín, Érica Rivas és Darío Grandinetti. Damián Szifron legutóbbi játékfilmje óta majdnem tíz év eltelt, de harmadik filmje igen erős nyomot hagy a nézőkben.
AZ ÖSSZEOMLÁS
Az Eszeveszett mesék nem egy összefüggő történetet mesél el, hanem hat rövid történet követi egymást. A hat kisfilmben az a közös, hogy mindegyikben van egy főszereplő, akinél elszakad a cérna és ezután valamilyen módon bosszút akar állni. Ez nem annyira egyértelmű a film nézése közben, ugyanis Szifron legfőbb fegyvere a kiszámíthatatlanság. Mindegyik főszereplője máshogyan omlik össze, mindegyik film humora más és mindegyik történet máshogyan végződik: van, ahol totális tragédiába torkollik a sztori, máshol váratlanul minden jóra fordul, de olyan is van, ahol nem tudjuk mire vélni a vásznon látottakat.
Nem lenne túl sok értelme az összes részen végigmenni, de a bombaszakértő családapa történetén keresztül az is belátható, hogy hiába forgatták ezt a filmet nagyon messze a Kárpát-medencétől, mégis sok mindenben magunkra ismerhetünk az Eszeveszett mesékben. Ebben a részben a bombaszakértő úr keveredik vitába a helyi parkolócéggel, amely odáig fajul, hogy a főszereplő az állását és a családját is elveszíti. Ezután sajátos módon áll bosszút a cégen, amelynek hatására éppen el is távolodhatna a világtól, viszont a környezete ekkor már a modern és jószívű rebellist látja benne. Jó, mi?
A MEGLEPETÉS EREJÉVEL
Mindegyik történet elég erős a maga módján, nekem egyedül az utolsó előtti történet volt egy kicsit gyengébb, de lehet ekkorra fáradtam el egy kicsit. (Minden változatossága ellenére azért kicsit töménynek tűnt a film 120 perces játékideje, pedig az Eszeveszett mesék tényleg nem hagyja az embert unatkozni.)
Egyébként a bombaszakértős rész, vagy az utolsó, esküvőn játszódó történet is olyan, ami önmagában már simán elvihetne egy egész estés filmet, éppen ezért furcsa, hogy a rendező ezt a felépítést választotta. Megmondom őszintén, hogy én arra számítottam, hogy a film végén a szálak összefutnak, de talán nem túl nagy spoiler, ha elárulom, hogy nem a szálak hiába nyújtóznak egymás felé, nem érnek össze. De lehet, hogy ennyi meglepetés után az már nem is lett volna igazi meglepetés, ha így végződik a film.
KÉKFÉNY
Időnként a filmben bemutatott történetek meglehetősen abszurdnak tűnhetnek, pedig ezek a szétcsúszott emberi sorsok sokkal közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. Éppen ezért időnként kicsit fészkelődik az ember a székben: az Eszeveszett mesék fergeteges, ugyanakkor nyugtalanító és nyomasztó is egyben.
Néha az volt az érzésem, mintha Szifron rendőrségi közleményeket gyűjtött volna össze és azokat írta volna filmre. A sötét humorú filmek kedvelőinek szeretettel ajánlom ezt a filmet, de ne egy fekete komédiára számítsanak, egyszerűen csak sokat fognak nevetni. De ez éppen elég.
