Előkerült Latinovits Zoltán Ruttkai Évához írt, eddig sosem látott szerelmes levele, amit aukcióra bocsátanak. A színész öccse, Frenreisz Károly nagyon csodálkozott. A többi levél ugyanis a család tulajdonában van – írja a borsonline.hu.
Latinovits Zoltán 1966-ban írta a levelet Gyulán Ruttkai Évának, aki Szegeden próbálta Az ember tragédiáját. A színész mindig kendőzetlen őszinteséggel kimondta érzéseit, ahogy a levélben is olvasható: szerelemről, szexről, féltékenységről. Rettegett attól, hogy elveszíti szerelmét.
Kapcsolatuk 1960-ban, Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján kezdődött. Ruttkai férjes asszony volt, Gábor Miklós színész, a levélbeli „G. úr” felesége. Latinovits a levél írásakor mérhetetlenül féltékeny volt, mert a darabban Ruttkai és volt férje partnerek voltak. Pedig addigra Éva már két éve vele élt.
A levél szélső margóján Latinovits nyomtatott betűs idézeteket is írt. Mellé tollrajzokat készített.
Szerelmüknek 1976. június 4-én lett vége, amikor a színészt Balatonszemesen elütötte a vonat. Azóta sem tisztázott, hogy öngyilkos lett vagy baleset történt.
Az eredeti felbélyegzett levélre a Központi Antikvárium aukcióján lehet licitálni, kikiáltási ára 150 ezer forint.
A levél teljes szövege:
„Gyönyörűm, kis szívem, boldogságom, végre megkaptam azt a leveledet, amire vártam, – persze jobb lett volna mindent elôbb, józan ôszinte komolysággal megbeszélni. Mert természetellenes és lehetetlen helyzetemben ez a józan komolyság szükséges. Most már mindegy.
Nagyon szép levelet írtál, talán a legszebbet, amit valaha kaptam tôled. Boldoggá tettél megint az egyszer, bár sokat gyötröm magam az elátkozott város miatt. (Szeged.) Nyilván ez is jó valamire. Remélem, legalább Neked jó lesz valamire, nekem borzalmas, mind Gyula, mind Szeged. De Te mindig „csinn”-be viszed a labdát, ha szabad most már footballkifejezéssel élnem. Csak azt kell megértened, hogy én hiszek a te becsületedben, tisztaságodban – viszont féltékenységek becstelenségében is hiszek. Tehát G. úr ízléstelen becstelensége undorít el, aki Szegeden mindig eljátssza a martyr szerelmes családfôt. Ez sajnos idegesítôen hamis és raffinált – következésképp becstelen; mint a színjátszása; mint az élete. Hát ezért voltak a lófaszok.
Mehetett volna vonattal. Csak téged mindenbe bele lehet vinni, hogy kénytelen legyél nekem hazudni. – Ennyit erről. Eddig Békéscsabán laktam és próbáltam, tegnap este jöttem át Gyulára lakni, és most már csak itt vannak próbák. Stefanik elrémít a színjátszástól. Mindegy, le kell nyelni még ezt az 5 napot. Több is veszett Mohácsnál. Mára sikerült részben kirekednem, Gyulai Ibusz-szobám nagyon jó, ma végre aludtam vagy 11-12 órát, mert a békéscsabai hôségben és zajban sokat szenvedtem. – Remélem Kovács Jancsi átadta a levelemet.
Jó lenne, ha át tudnál jönni 24. után! Pihenj sokat, vigyázz a lábadra, az egészséged többet ér Szegednél és az egész barom ünnepi játékoknál. Én a magad teremtette helyzet miatt nem mehetek Szegedre, és ezért nem is akarok odamenni. Remélem ez lesz az utolsó ilyen szituáció életünkben!? Drága mindenem, kimondhatatlanul várlak és szeretlek. Kívánlak, vágylak. Kérlek ne mutogasd sokat rossz fürdôruháidban a melledet! Mert egyszer tényleg én öllek meg! Gondolatban most végigtapadok rajtad, nyári verejtékünkön, röpülni akarok veled, túl mindenen, túl rohadt életünkön és rohadt társadalmunkon.
Az élet szép, Neked hiába magyarázom, Tőled tudom. Strandon ülök egy elhagyott asztalnál, ugyanaz a nap süt rám, mint rád Szegeden és az égetô csókú és tûzforró szerelmû tûhegyes napsugarakban én ölellek, én csókollak, én akarlak égetni. A nappal üzeni a föld, hogy kívánja ráborulj. Rámborítsd lányos lágyságod és férfiszenvedélyed.
Szeretlek jobban, mint az első perc csodálatában, 6 éve Miskolcon. Jobban csodálkozom, magadon-magamon, életünkön és a szép boldogságon, mint szerelmünk harmadik percében a vonaton. Szerelmem erősebb, mint az elmúlt hat év nyoma, terhe – és ha rádfekszem könnyebb a világ a sugárzó égnél, mikor felhôivel és kékségével ránktelepszik. Szerelmünk a világ. És én úgy látom a világot, amilyen a szerelmünk. Emlékezzél! És átlátod én átölellek, és most én is megbocsátok Neked mindent, mint ahogy Isten nekem is megbocsátja, ha bántlak. P[iki]-d.”
Kelt: Gyula, 1966. 07. 21.
Frenreisz Károly zenész, Latinovits Zoltán öccse szerint Latinovits intim részleteket tartalmazó gondolatainak nem árverésen van a helyük.
Zoli bátyám legtöbb levele a családunk birtokában van, ezt még sosem láttam. Nem tudom, hogyan került egy árverésre. Úgy gondolom, egy személyes hangvételű levél nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenképpen elmegyek az aukcióra, hogy megtudjam, kinek a birtokában van a levél. A bátyám fantasztikus ember volt, szenvedélyes, érzelmileg csapongó, aki mindig szeretetre és elismerésre vágyott. Ez átjárta az egész életét és olvasható a sorai között is
– nyilatkozta a Borsnak a zenész.
Kérdés, mennyire etikus árverésre bocsátani egy intim levelet, a másik, talán még érdekesebb kérdés, hogy ki fizetne azért, hogy egy efféle levél birtokosa legyen. Mit tesz majd új tulajdonosa a megvásárolt levélkével? Bekeretezteti talán? A falon függ majd Latinovits Zoltán szerelmeslevele, vagy egy fiókba kerül?
