December 10-én, szerdán 18 órától mutatják be Singer Magdolna kötetét a MOM Kulturális Központban. A szerzővel Dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosigazgatója beszélget, a beszélgetést Barabás Éva vezeti. A könyvből Péterfy Bori olvas fel részleteket.
A mai világban nem szokás a félelmeinkről, a szorongásainkról beszélni. Nem valljuk be még magunknak sem, hogy mennyire rettegünk a kiszolgáltatottságtól, vagy attól: vajon képesek leszünk-e gondozni magatehetetlenné vált szeretteinket. Ebben a megható, lírai regényben a szerző egy családapa házassági válságán és egy özvegyen maradt édesanya történetén keresztül mutatja be, milyen fontos szembenézni a félelmeinkkel, kimondani és megtenni mindazt, ami igazán fontos, addig, amíg még nem késő…
Minden, az embereket alapvetően érintő nagy kérdés megjelenik benne: élet, halál, elrontott házasság, elidegenedés, kapcsolatok elhanyagolása, aránytévesztés… Benne van az egész élet, és ettől hallatlanul izgalmas: olyan könyv, amin az emberek minden bekezdésnél elgondolkodnak majd.
(Angyalosy Eszter, a kötet szerkesztője)
Istvánnak látszólag megvan mindene: sikeres vállalkozás, gondoskodó feleség, gyönyörű gyerek. De valahogy mégsem elégedett az életével, valami veszettül hiányzik belőle. Egy nap tudomást szerez róla, hogy önkéntes segítőket keresnek egy közeli hospice intézménybe, és úgy érzi, a sors neki szánta ezt a lehetőséget.
Megismeri a férfit, aki humor mögé rejti rettegését, míg végre sikerül kimutatnia az érzéseit. Az idős asszonyt, aki utolsó napjaira elfogadja önmagát, hibáival együtt. Vagy a fiatalembert, aki erőszakos szeretetével megkeseríti édesanyja életét, de végül megtanulja, mit jelent önzetlenül gondoskodni. Miközben olyanok történeteit hallgatja, akik számára talán ő az utolsó esély a megbékélésre, feltárulnak saját életének buktatói is: megoldatlan családi konfliktusok, eltitkolt fájdalmak.
Ahogy egyre több időt tölt a haldoklókkal, úgy lesz egyre szorosabb a kapcsolata az élőkkel. Egyetlen ember nem képes megbocsátani a közös életükben történt változást: a felesége. Van még számukra közös jövő? Helyre lehet hozni, amit elrontottak? Mit érdemes feláldozni a boldogságért? És mi kell ahhoz, hogy egy ember teljesnek érezhesse az életét?
Singer Magdolna író, újságíró, veszteségekkel foglalkozó terapeuta, számos nagy sikerű tudományos könyv és cikk szerzője. Mentálhigiénés szakemberként, gyásztanácsadóként gyászolókat segít, különösen a korai veszteségek területén (vetélés, szülés körüli veszteség) nyújt támogatást, emellett előadásokat, tréningeket tart hospice, gyász témában, valamint „Válás és újjászületés” szemináriumokat vezet és egyéni segítséget nyújt a válási gyász feldolgozása érdekében.
A Nélküled és az Elárult férfiak klubja után harmadik regényéhez mentálhigiénés szakemberként, gyásztanácsadóként szerzett sokévnyi tapasztalatát használta fel:
Az ilyesfajta hivatás felé az élet terel bennünket, egy gyermek sem tervezi, hogy ha nagy lesz, gyásztanácsadó lesz. Én magam negyven évesen – húsz évvel ezelőtt –, egy súlyos betegséget követően elmentem a hospice-ba önkéntes munkát végezni, ahol természetesen nem kerülhettem el azt sem, hogy gyászolókkal találkozzak. Elvégeztem hát a gyásztanácsadó képzést, és boldog voltam, hogy Polcz Alaine tanítványa lehetek. Mindennapi munkám része a gyászolók segítése, akár egyéni segítő beszélgetésekben, akár úgy, hogy a Napfogyatkozás Egyesületen keresztül gyászcsoportvezetőket képezek ki, akik aztán önkéntesen vezetnek csoportokat.
A hospice ellátás a beteg életminőségének javítását tűzte ki célul. A gondoskodás nem csupán a beteg testi, hanem a lelki, szociális és spirituális igényeire, valamint a hozzátartozók segítésére is kiterjed mind a betegség fennállása, mind a gyász ideje alatt.
A hospice speciális szellemiség, filozófia, a haldoklóval való együttélés, lehetőségek teremtése arra, hogy a haldokló képes legyen spiritualitását átélni, fizikai, szellemi képességeit használni, élvezni. A hospice mozgalom törekvéseivel el szeretné érni, hogy a közvélemény figyelme forduljon a haldoklók problémái felé, a társadalom elfogadóan és tudatosan viszonyuljon a halálhoz.
