Ignacy Karpowicz: Csoda – Typotex,2014 – fordította Körner Gábor – 288 odal, B/5, keménykötés védőborítóval – ISBN: 9789632794105
Karpowicz, a lengyel irodalom fenegyereke, az Égiek és földiek című – tényleg nagyszerű – regény szerzője az elmúlt időben nem irodalmi teljesítményével került a lengyelországi figyelem középpontjába. Aki rákeres a névére, az nem kis meghökkenéssel tapasztalhatja, hogy a legbulvárabb bulvár is a lengyel író (nemi) életét cincálja. Persze nincs min csodálkozni!
A történet – manapság mi nem? – a facebook nyilvánossága előtt indult, amikor a hatvan éves feminista Kinga Dunin nyilvánosságra hozta, hogy Karpowicz tartozik neki nagyjából tizenháromezer zloty-val (és száz-százötven euróval), amit nem hajlandó megadni.
A ’76-os születésű Karpowicz – az őrületet elszabadítva – azzal válaszolt erre, hogy a feminizmus lengyelországi vezéralakja, tekintélyével és helyzetével visszaélve, többször is molesztálta őt szexuálisan (ne kérdezzétek, hogy jön ez a pénzhez). Persze, az egyre kínosabb történet itt nem zárult le: kiderült, hogy Kinga Dunin szerint Karpowicz homoszexuális, és viszonya van az egyik legfontosabb lengyel irodalmi díj titkárával…
A lengyelek meg elkerekedett szemmel bámulják, ahogy a kulturális értékek helyén fekália buzog…
…és amint az jól látszik, a magyarországi bértollnok sem képes szabadulni attól, hogy valami végzetes történik: A pénz és a szex (emlegetése) karriereket dönthet romba, megérdemelt sikereket tehet semmissé!
Pedig a Csoda tényleg jó regény, s már azt is nehéz eldönteni, hogy előnyére vagy hátrányára válik, hogy magyarul a – később készült – Égiek és földiek után jelent csak meg. A történet a Csodában kevésbé bombasztikus, kevésbé csillogó, mint a másik műben. Sőt, azt is mondhatnánk, nincs benne semmi „szenzációs”. Persze, tegyük hozzá, pont ettől – ha tetszik: ennek ellenére – kitűnően megírt regény, mely képes arra, hogy berántsa az olvasót a saját majdnem-realista világába, amiben az események olyan természetességgel „csavarodnak” valószínűtlen irányba, hogy az Olvasó észre sem veszi, mikor/hol lépte át azt a határt, ami csodává teszi a csodát.
Persze, érdemes megállni egy pillanatra, s tisztázni saját viszonyunkat a csoda és a valóság fogalmához. Karpowicznál a „klasszikus értelemben vett csoda” megtörténik a regény elején: a regény főszereplőjét az első oldalon halálra gázolja a 195-ös busz, ami a regénynek megfelelően útvonalon közlekedik az igazi Varsóban is. (A busz útvonala megtekinthető itt.) A fiatalember meghal, pontosabban megszűnnek a szokásos életjelenségek, csak éppen – mint rövidesen kiderül – megtartja egészséges testhőmérsékletét, és nem kezd oszlani, viszont a további események középpontjává válik. Rátalál a szerelem is, miközben lassan minden szereplő kifordul a saját hétköznapjaiból… s kiderül, hogy a csoda önmagában sokkal érdektelenebb, mint az általa kibomló lehetőségek sora.
Az Olvasó meg morfondírozhat: hová vezeti őt az író?
Mi lesz ebből, igazi, halálos-halál, netán feltámadás?
Visszatérve egy pillanatra a lengyel kulturális életet is érintő pénz-és-szex történetre. Talán vannak, akik egy magyarországi konferenciáról emlékeznek Kinga Dunin-ra, mások talán olvasták az Új identitáskeresés a lengyel irodalomban című írását. Vannak, akik Karpowicz-csal találkoztak, amikor tavaly Magyarországon járt, vagy olvasták a vele készült interjúk egyikét… Ki gondolta volna, hogy…?
