Dolgoztam már dobermanokkal, bikával, struccal és boákkal is. A kígyók amúgy fantasztikusak. Viszont nem egyszerű meztelenül kígyókkal pózolni, pláne amikor nem mindegy, hogy milyen arckifejezést kell vágnod.
A nagy modellnemzedéknek nevezik a Cindy Crawford, Claudia Schiffer, Christy Turlington, Linda Evangelista, Naomi Campbell, Stephanie Seymour topmodell csapatot. Ők voltak a szupermodell-nemzedék. Az egyik tagjukkal, Stephanie Seymour-ral készült interjút olvashatjuk itt, mely az Interview Magazinban jelent meg.
Interview: Milyen emberekkel tudsz a legjobban együttműködni?
Stephanie: Mindig nehéz volt modellként önmagam maradni. Elég gátlásos vagyok, így sok nehézségem támadt a divatfotózásokon. Sokat javult a helyzet, miután elkezdtem Richard Avedonnal dolgozni. Remek kolléga és fotós volt, aki mindig úgy tudott instruálni, hogy pontosan tudtam, hogyan azonosuljak az adott karakterrel. Olyan figurákat mutatott és olyan zenéket játszott hozzá, hogy könnyen rájöjjek, hogyan formáljam meg az adott nőtípust. Ilyeneket mondott, hogy most képzeld el, hogy elájulsz, vagy épp futsz a busz után. Ezáltal egyre több és több perspektíva tárult fel előttem.
Interview: Mi volt Avedonnal az első közös munkátok?
Stephanie: 18 éves voltam, amikor az első Vogue címlapomat fotóztuk vele. De igazán akkor ismertem meg őt, amikor divatfotózás-kurzust tartott nekünk, modelleknek. Először Christy Turlingtont, majd Linda Evangelistát kérte fel egy feladatra. Én a harmadik választása voltam. És rögtön lelkesen bólogattam, hogy igen, megyek! Avedon mindig óriási lelkesedéssel és hatalmas ötletekkel állt elő, amit sokan kétkedve fogadtak, de én imádtam vele dolgozni. Amikor valakivel hosszú ideig dolgozol, azt gondolom, mindketten adtok valamit egymásnak. Enélkül én se jutottam volna ilyen messzire.
Interview: A modellfotózásban mindig a végeredmény számít. Te hogy élted meg magát a folyamatot?
Stephanie: Nagyon fontos a folyamat. Enélkül nem lehet maradandót alkotni. Manapság ott a PhotoShop, így a képet már bármivé lehet torzítani, alakítani. Avedon is megcsinálta ezeket, de még jóval a PS előtt. Például ott van az a kép, ahol egy kismajommal vagyok fotózva. Olyan pici volt még, hogy állandóan az anyja után visított. Így gyakorlatilag nem maradt meg a karomon. Erre Avedon fogta a majmot, külön lefotózta, majd odaretusálta a karomra. De akkor még manuálisan, hiszen nem létezett a számítógépes technika.
Interview: Sok állattal fotóztak?
Stephanie: Óh, igen! Dolgoztam már dobermanokkal, bikával, struccal és boákkal is. A kígyók amúgy fantasztikusak. Viszont nem egyszerű meztelenül kígyókkal pózolni, pláne amikor nem mindegy, hogy milyen arckifejezést kell vágnod.
Interview: Számodra mitől ikonikus egy kép?
Stephanie: Talán attól, hogy beleég a tudatodba. Hogy emlékeket ébreszt benned. És hogy sok emberben teszi egyszerre ugyanezt.
Interview: Mi volt az első modellmunkád?
Stephanie: Ezt nem lehet elfelejteni. A Cosmoba fotóztunk egy csajos rovatba. Nem divatfotó volt, de azért nagyon jól sikerült. Emlékszem, mikor bementem a kisboltba suli előtt, 14 évesen, hogy megvegyem a Cosmót, nagyon büszke voltam magamra!
Interview: Mi a legjobb tanács, amelyet valaha kaptál?
Stephanie: Két ilyen tanács is van. Az egyik konkrétabb, ezt Les Goldberg fotográfus adta nekem, miszerint mindig akasszam fel a ruháimat. Azóta is így teszek. A másik pedig az, hogy mindig, minden körülmények között palléroznunk kell az agyunkat. Sajnos én nem fejeztem be az iskoláimat, nem tanultam tovább, amit azóta is bánok. Viszont mindig is jártam múzeumba, rendszeresen olvasok és tanulok autodidakta módon. A gyerekeimnek sosem engedném, hogy abbahagyják a tanulást.
Interview: Még egy utolsó kérdés: igaz az, hogy Naomi Campbellnek fantasztikus memóriája van?
Stephanie: Óh, igen, ő semmit nem felejt. Rendkívüli…
Fordította: Mészáros Dóra
