Felsejlő drámák, pusztulás, irónia és rezignáltság jellemzik Balaskó Ákosnak, a 2013-as Petri-díj nyertesének első verseskötetét, amely A gépház üzen címmel jelent meg a Magvető kiadó gondozásában.
Az egyes szövegek egy-egy fordulópontot, egy életszakasz nyeregpontját járják körül, erre utal a cím, arra a zsigeri rádöbbenésre, hogy innentől fogva semmi sem marad ugyanaz
– mondta el az MTI-nek Balaskó Ákos a kötetéről, amelynek bemutatóját december 2-án tartják a fővárosi Kalicka Bisztróban. Balaskó Ákos 2010 óta rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban: írásai többek között a Holmiban, a Mozgó Világban, valamint az Élet és Irodalomban jelentek meg, az idei Szép Versek válogatásba pedig több verse is bekerült.
Az öt ciklusba rendezett 65 vers több év munkájának termése, többsége már publikált anyag, „mintegy előszűrést adva, ezzel is elősegítendő a színvonal fenntartását” – fogalmazott Balaskó Ákos, aki szerint az első kötet csupán egy küszöb, csak a második után dől el, ténylegesen komolyan vehető-e egy író, költő munkája. Mint elmondta, tervez következő köteteket, sőt nem csak versekben gondolkodik hosszútávon.
Balaskó Ákos programtervező matematikusként dolgozik. Mint kifejtette, nagyon jól megfér egymás mellett „a szakma és a hivatás”.
Úgy hiszem, minkét érdeklődési kör közös gyökérzettel rendelkezik, ez pedig a megismerni akarás és az alázat, csak a tárgy más. Mindkét esetben tele vagyok kétellyel meg aggodalommal, hogy vajon elég pontos-e a kód, elég pontos-e a vers.
A Petri György díjat, melyet 2013-ban ítéltek Balaskó Ákosnak, a 2000-ben elhunyt Petri György halálának tizedik évfordulóján hozta létre az N&N Galéria Alapítvány. Az elismerést olyan költő, író, drámaíró vagy esszéíró nyerheti el, akinek még nem jelent meg önálló kötete. A díjat már négy alkalommal adták át, a korábbi években Kemény Lili, Bognár Péter és Gazdag Péter részesült az elismerésben. A díjazott szerző első kötetét minden évben a Magvető Kiadó jelenteti meg. Az egyik vers a kötetből:
Balaskó Ákos: Erkély
Ki szok ülni – mondja – mindég,
sodor, nyálaz, sóhajt, hamuz, sodor.
Merő nyomvályú már a bőre,
az a szerda reggel abban rostokol.
Nem tud másról – mondja -, csak hogy
szemébe vág a szürke fény,
hogy Marlon Brando elterül a földön és szétgu-
rulnak a narancsok
a traumák síkos kockakövén.
Nem tud másról – mondja -, csak hogy
a csontfék, a csattanás után
addig ölelte, míg a köpenyes céltudat
lyukat nem fúrt a rettenet színhús falán.
A gyümölcspulttól az erkélyre látni.
A feszület előtt térdel egy mosógép.
Ez tizenéve történt. Nem történt azóta
semmi más, csak annyi minden volt még.
(ÉS, LVIII. évfolyam, 35. szám, 2014. augusztus 29.)
