Értékekre, ideálokra és áldozatkészségre van szüksége Európának, ez megújulásának záloga – mondta Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Lengyel Intézet által szervezett szerdai budapesti előadásán.
Ha ma megkérdeznénk az európai embereket, van-e bármi, amiért készek lennének meghalni, a legtöbben valószínűleg azt mondanák, hogy nincs. Más szóval ma semmi nincs, ami nagyobb lenne, mint az élet. Ilyen ideálok nélkül azonban nem lehet civilizációt és kultúrát építeni
– mondta a világhírű rendező A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat – Igaza volt Kiplingnek? című előadásán a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
M. Tóth Géza rektor, Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója, Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője és Rózsa János filmrendező köszöntője után Krzysztof Zanussi előadásában arról beszélt, hogy az európai társadalmaknak meg kell tanulniuk újra áldozatot hozni: praktikusan ez például azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés egy részét fel kell áldozni, és szolidaritásból a szenvedő Ukrajnát támogatni belőle.
Az Európa által elért eredményeket is méltatta, kiemelve, hogy az elmúlt három generáció nem élt meg átfogó háborút a kontinensen, alapvetően közbiztonságban élünk és nincs éhezés.
Észre kellene vennünk, hogy alapvetően mennyire sikeresek vagyunk az elmúlt századokhoz képest.
Az európai civilizáció sikerét a judeo-keresztény tradícióval magyarázta.
Ez inspirált minket a szabadság, a személy, az ’ember mint istengyermek’ fogalmával és felfogásával. Egyetlen másik vallás sem volt képes hasonló impulzusokat adni közösségeinek.
Kiplingnek a Nyugat és – az eredetileg Indiára értett – Kelet különbözőségét hirdető tételét csak kiindulópontként használva főleg a nyugati (latin) és a keleti (bizánci, ortodox) modell különbözőségeit ecsetelte, kitérve a tulajdonhoz való eltérő viszonyra, az állam és az egyház kapcsolatára, a lelkiség formáira. Végkövetkeztetése az volt, hogy a mély különbségek ellenére kölcsönösen tanulhatunk egymástól, és az európai házban van helye az ortodoxiához tartozó Romániának, Bulgáriának és Görögországnak is.
A rendező a művészeti hallgatók felé fordulva kifejtette azt is, hogy szerinte a túlhajtott politikai korrektség a művészi szabadság egyik legnagyobb ellensége.
Eszerint semmit, még a legnyilvánvalóbb rosszat sem ítélhetjük el azon az alapon, hogy valakit valamiért talán megbántunk. Szent Ágostont idézve azt mondta: „Szeress, és tégy, amit akarsz!”
A feminizmus szerinte olyan, mint a koleszterin: lehet jó és rossz.
A jó feminizmus a nők egyenlő jogaiért, béréért, munkalehetőségeiért küzd. A rossz olyanná akarja tenni őket, mint a férfiak, vagy még rosszabbakká.
Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Budapesten működő külföldi kulturális intézetekkel karöltve a kontinens vezető gondolkodóit, művészeit hívja meg eszmecserére Magyarországra. Legutóbb, május végén Jürgen Habermas német filozófus volt az Európai gondolkodók című sorozat vendége.
Krzysztof Zanussi Habermas említése kapcsán alkalmat kerített arra, hogy filozófiai álláspontját is megvillantsa. Egy alkalommal Jacques Derridával egy sorozatban adott elő egy egyetemen:
Derrida az európai filozófia elefántja, én csak egy kis egér vagyok, ennek ellenére ő az, aki mindenben téved. Ki nem állhatom a posztmodernt.
Krzysztof Zanussi a kortárs lengyel filmművészet egyik kiemelkedő alakja.
Egyetlen mondat vagy képsor sincs a filmjeiben, amelyet ne lehetne vállalni, és ne lenne érvényes a mai napig
– méltatta munkásságát barátja és kollégája, Rózsa János filmrendező.
Zanussi legutóbb tavaly járt Magyarországon, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorává avatták. Mostani látogatásán az Európai gondolkodók sorozat két rendezvényén kívül filmes mesterkurzust tart, továbbá a Faludi Ferenc Akadémia napokban tartandó amatőrfilmes szemléjének zsűrielnöki posztját is betölti.
