A Magyar Országgyűlésben évek óta nem javul a politikai kultúra. Egyesek – nem minden alap nélkül – a politikai kultúra teljes eróziójáról, a politikusok hiteltelenedéséről beszélnek. Az okok sokfélék, és nincs hiány elemzőkben, akik ezeknek az okoknak egy részét fel is tárják. Persze, nem mindig az fontos, amiről az elemzők, az aktivisták és a változtatni akarók beszélnek.
Szögezzük le már az elején:
A politikusok zöme ember. Akkor is, ha éppen nem látszik rajtuk!
Emlékszik még valaki Perti György Rákosiról szóló, Ellágyulás című versére?
Rákosi Mátyás selymes hajfürtjei,
a rózsás kis tappancsa,
első botladozási…
Végsősoron: neki is
kellett, hogy legyen anyja.
Az ember csak később lesz
R. M. Művek.
Nézzük – csak rövid ideig – így, együttérzéssel a politikusokat. Gondoljuk végig, közszereplőségükből fakadóan mennyi mindenről tudunk! Aztán tegyük mellé, hogy mennyi mindenről nem tudunk! És végül, vegyük számba, mi az, amiről nem is akarunk tudni! Igen, jó helyen járunk!
A politikus is ember, s ennek megfelelően lehet férfi, vagy nő. Na jó, nézzünk szembe a realitással: Magyarországon inkább férfi! Nyugaton a helyzet változóban van, egyre több a politikában a nő! Számtalan érv és tanulmány szól arról, hogy a nő – mint NŐ – mennyire fontos szereplője lehet a politikai életnek. Tanulmányok özöne foglalkozik azzal, hogy a sikeres női politikusok miben mások, miben jobbak, mint a férfiak. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kutatások fontosak, és valóban lényegi meglátásokat tárnak elénk!
Mégis, látva politikusaink parlamenti működést, nyilvános megszólalásait, erőből meghozott – háttértanulmány nélküli – döntéseit, és azok eredményét, más – talán aktuálisabb – kérdések vetődnek föl bennem (hiszen a nők politikai szerepének magyarországi növeléséig még hosszú út vezet).
Van arra nézvést bármilyen kutatás, hogy a rendezett párkapcsolatban, kielégítő nemi életet élő politikusok mennyiben különböznek azoktól, akik „csak úgy”, vagy éppen még úgy sem kufircolnak?
Tudunk arról, hogy mivé alakul a politikusokban felgyűlt szexualitás- és szerethiány?
Félreértés ne essék, nem szeretném bordélyházként látni a Magyar Országgyűlés házát! Csak azért jutott eszembe a kérdés, mert kultúránk jelentős része – közvetlen, vagy közvetett módon – az emberi szexualitás megéléséről és/vagy elfojtásáról szól, ahogy sok esetben maga az alkotási folyamat is kötődik a szexualitáshoz. Sőt, kilépve a kultúra világából, a bűncselekmények jelentős részének van szexuális indítéka, vagy legalábbis motívuma. Miért pont a politika – a hatalommal élés terepe – lenne más?
Nem, nem vagyok kíváncsi a részletekre, nem érdekel, hogy melyik politikus mikor, hol, kivel és hányszor! Csak azt szeretném, ha azok, akik az életemről, az adómról, a gyerekeim továbbtanulásának lehetőségéről döntenek, ne azzal legyenek elfoglalva, hogy ityeg-e, ami fityeg! Nehogy a libidó-libikókán billegjen egy ország sorsa!
Szeretném, ha szexológus munkacsoport dolgozna a Parlamentben!
Szeretném, ha a politikusok – akik ugye emberek! – nem a hímvesszejükkel nyomnák a szavazógombot, nem az állampolgárt és egymást b*szogatnák, hanem képesek lennének tiszta fejjel döntéseket hozni a mi érdekünkben! S azok, akiknek nem jut szex és szeretet, megtanulnák, miként lehet/kell építő módon kamatoztatni a felgyűlt energiáikat!
Elég már a képmutatásból!
